pink floyd - - rekviem a háború utáni álomért - - írta roger waters
- A háború utáni álom
-
The Post War Dream - Lehetséges múltjaid
- Your Possible Pasts - Az vagy te is?
- One of the Few - Mikor előrontottak a Tigrisek
- When The Tigers Broke Free - A hős visszatér
- The Hero's Return - A tüzér álma
- The Gunner's Dream - Őrült szemek
- Paranoid Eyes - El a mocskos kezekkel a sivatagomtól
- Get Your Filthy Hands Off My Desert - A Fletcher Emlékház
- The Fletcher Memorial Home - Southampton Dock
- Az utolsó vágás
- The Final Cut - Ne most, John
- Not Now John - Két Nap az alkonyatban
- Two Suns in the Sunset
A háború utáni álom
(The Post War Dream)
…nyilvánosságra hozták a Cambridgeshire-i Peterborough-nál megépítendő atombunker terveinek…
…három magas rangú bíró biztosította a jogi hátteret…
…ma jelentették be, hogy a Falkland szigeteknél elvesztett Atlantic Conveyor teherhajót japán építésű hajóval pótolják*, a szóvivő kitért…
… a kábítószertermelő Bolíviához hasonló harmadik világbéli országok egyre növekvő erőszaktól szenvednek…*bár a bejátszás japán gyártást említ, a valóságban nem így volt: az új hajók szintén az Egyesült királyságban készültek (wiki).
Őszintén, mondd meg nekem,
Jézus miért végezte kereszten?
Apa is ezért kellett hogy elmenjen?
Teérted? Vagy énértem?
Vagy csak túl sok tévét néztem?
De mintha némi rosszallást látnék a szemeidben
Ha a japán hajók nem lettek volna olyan jók
Clyde száz csarnoka be sosem zár talán
De a felkelő nap alatt nekik is megvan a maguk baja
A sok öngyilkos sráccal ott sem túl vidám
Mit tettünk mondd, Maggie, mi is tettünk?
Mit tettünk, mondd, Angliával?
Kiáltsuk világgá
„Mire is jutottunk a háború után?”
Ó, Maggie, Maggie, mit is tettünk?
Lehetséges múltjaid
(Your Possible Pasts)
a sok lehetséges múlt a hátad mögött lebeg
csillogó, elveszett, ijedt, őrült szemek
él még a mindenkit óvó parancs
lehetséges jövőikre vigyázni kell
színes pipacsok a sínek között
elhagyott vagonok várják még a jövőt
Rám még emlékszel-e? Múltunkat érzed-e?
Ne lépjünk-e kicsit közelébb?
szellem mosollyal az ajtóban áll a lány
mint valami hotel-reklám kísért az arcán
könyörgő szeme az esőkabátosokra néz
jöjjön a pénzük vagy a hátukba kés
az egyikük a kezét bátran kinyújtva áll
így szólt: „még gyerek voltam, most férfi csupán”
Rám még emlékszel-e? Múltunkat érzed-e?
Ne lépjünk-e kicsit közelébb?
a vallás hideg marka karon ragadott
a jót csak tudni, érezni a rosszat szabadott
befogott szájjal tanultuk a sok imát
az érzéseinket belénk fagyasztották
sok büszke zászló alatt masírozunk
lehetséges múltjaink cafatain taposunk
Rám még emlékszel-e? Múltunkat érzed-e?
Ne lépjünk-e kicsit közelébb?
Az vagy te is?
(One of the few)
az vagy te is
ki mindig talpra esik?
hogy is jutsz
ötről a hatra?
(taníts!)
idegesítesz?
szomorítasz?
az egyszer-egyre
tanítasz?
legyenek pont
mint te vagy én
tegyék azt mind
amit akarsz
nevessenek
sírhassanak
feküdjenek és meg-
haljanak
Mikor előrontottak a Tigrisek
(When The Tigers Broke Free)
kilencszáznegyvennégy
egy borzasztó éjsötét hajnalán
a csapatparancsnok
engedélyt
a visszavonulásra hiába várt
hátradőlt a sok tábornok:
volt hát aki a sok
ellenséges tank elé állt
Az Anzio hídfő
miénk maradhatott:
alig néhányszáz élet volt az ár
Jó öreg György király
írt is anyának
ahogy megtudta hogy elment apám
most is szinte látom
a papírtekercsen
azt a finom aranyozást
rátaláltam egyszer
régi fényképek között egy fiókban, rég
még ma is megkönnyezem
Őfelsége saját
aláírás-stemplijét
mindenütt vaksötét
fagyott volt a vidék
mikor előrontottak a Tigrisek
nem is maradt esély
a Királyi C Lövész-századból senkinek
elfelejtve mind
várta már őket
a gyors vagy lassú halál
a Főparancsnokság
hát így vette el tőlem apát
A hős visszatér
(The Hero's Return)
Jézusom, mondd mi ez az egész?
a sok kis hálátlant itt ráncba szedni nem tudom
az ő korukban nem volt könnyű nekem
nem volt idő siránkozni sosem
Egy részem ötezer méteren
Ma is ott repül Drezda felett
gúnnyal-cinizmussal hiába rejtegetem
a fájdalmas emlékeket
édes, édes, gyorsan elaludtál? Remek…
hisz beszélgetni csak ilyenkor tudok veled
és mélyen van még bennem itt valami
ami túl fájdalmas ahhoz
hogy elérje a napvilág
ahogy visszatértünk a háborúból
mindenki ajtaján zászlók, lobogók
ének és tánc az utcán
zúgott a harang
de a szívem legmélyén
ott parázslik az emlék
haldokló tüzér hangja a rádión
A tüzér álma
(The Gunners Dream)
a felhők mögül ránkzuhant
nézem, és vagy száz emlék megrohan
a mennyek és egy messzi
ország földje közt félúton:
rólatok
álmodom
Viszlát Max
Viszlát Mama
a szertartás után az autóhoz majd lassan értek oda
ezüst fény anya haján
hideg november délután
megkondul a harang
szinte megérint a hang
a könnyeiden átjut:
meghallod lassan a zenét
megfogod törékeny kezét
az álmot álmodd tovább
lesz otthon is
és élelem
öreg hősök masírozgatnak
fel-le a flaszteren
bátran lehet már a szádon
ami a szíveden
s ha ez nem elég:
nem tűnik el senki sem
és puskatussal többet az ajtód nem verik szét
nyugodt lehetsz bármit megtehetsz
zenélhetnek zenekarok
közéjük nem lő senki sorozatot
vakon bízhatsz már a törvényben
a gyerekeket nem öli senki sem
a gyerekeket nem öli senki sem
minden éjszakán
ott zúg a fejemben
az álma nem hagy nyugtot sosem
egy messzi ország földjén
a tüzér alszik már
történt, ami történt,
a záró jelenetét már nem írhatjuk át
az álmát vigyük tovább
tovább
forrás és támasz: songmeanings.com;
Őrült szemek
(Paranoid Eyes)
lakat a szádon, a pajzs félre ne csússzon
a golyóálló maszkod is erősen szorítsd
és ha a kérdéseikkel az álarcod meglazítanák
csak rejtőzz tovább
tovább
tovább
elrejt egy őrült szempár
magabiztos arccal mész be a városba egy sörért
erőltetett mosollyal, a bárpulton támaszkodsz lazán
túl hangosan neveted a többi sráccal
a világ minden baját
csak rejtőzz
tovább
tovább
elrejt egy őrült szempár
a hírnévről, dicsőségről elhittél minden mesét
most mint érett középkorút az alkohol gőze borít
a csillagos ég tőled egyre messzebb került
és te csak bújsz
tovább
tovább
elrejt a szelíd barna szempár
El a mocskos kezekkel a sivatagomtól
(Get Your Filthy Hands Off My Desert)
Brezsnyevnek kellett Afganisztán
Beginnek Bejrút
angol zászló Galtierinek
de Maggie egy ebéd során
ezt helytelenítette
egy cirkálóval győzte végül meg
Fletcher Emlékház
(The Fletcher Memorial Home)
A sok túlkoros csecsemőt vigyék el végre valahova
valami legyen velük
legyen egy saját helyük:
A Fletcher Emlékház
a kigyógyíthatatlan
zsarnokok otthona
A zártláncú tévén jelengethetnek meg
majd saját maguknak
ilyenek maradtak
más valóságról úgysem tudnak
„Hölgyeim és uraim, fogadják szeretettel Reagant és Haig-et
Mr. Begin és barátai; Mrs. Thatcher és Paisley; Mr. Brezsnyev és a pártja; Mccarthy szelleme;
Nixon emléke
és egy kis színt adva a dolognak, egy csoport a svédasztalra tapadt névtelen latinamerikai újgazdag.”
Még ők várnának bármiféle tiszteletet?
a kitüntetésen és mosolyon csillogás
önfeledt gyermeki játszadozás
bumm bumm, bang bang: már meg is haltál
fürkésző hideg üvegszemek adta biztonság:
itt játsszák játékaik
jó gyerek lesz mindegyik
a Fletcher Emlékház
a sok gyarmati élet-
fecsérlő otthona
mindenki bent van?
jól érzi mindenki magát?
kezdődjön hát a végső megoldás
Southampton Dock
(Southampton Dock)
partra szálltak 45-ben
nem volt egy szó, egy mosoly sem
túl sok volt a sorban a hiány
megesküdtek mindahányan
az ismeretlen katonának
hogy végleg földbe kerül a csatabárd
de most
a kikötőben ott áll a lány
a víz csurog a nyári ruhán
testéhez simítja az eső
a kantár szorításától
minden ujjperc elfehéredik
a fiúktól búcsút így vesz ő
és a lapockák között
a sötét folt csak egyre nő
mint a temetőben
a piros pipacsmező
de a harc egyszer véget ér
mi megélhetjük amit ők sosem
de még sokáig érzem
az utolsó vágást a szívemen
Az utolsó vágás
(The Final Cut)
a könnyeim halszemoptikáján át
szavakba önteni ezt a percet aligha tudnám
nem épp könnyed sétarepülés
ahogy rejtekhelyembe zuhanva lehúz a mély
az aknamezőn úgyis átjutok, tudom
a kutyát és a kamerát sikerül kijátszanom
az össztűzbe vett szobán is átverekszem magam
jön a kód, az ajtó nyitva
ha bejutok, elmondom, a fal mögött mi van
hallucinációja volt itt egy kölyöknek
magazin-lányok szerelmeiről
most figyel hogy alszol-e az új „örök hűséggel”
tudná-e bárki is szeretni
vagy ez már maga az őrület?
És ha a sötétebb énem
feltárnám – maradnál?
és ha a szívem mutatnám
a gyengébbik énem
mit csinálnál?
várná már a sztorit a Rolling Stone?
vinnéd a gyerekeket
és engem itt hagynál
s az arcodon nyugodt mosoly
ahogy suttogva telefonálsz
talán kiadnád az utam
vagy mégis velem maradnál?
jobban meg kellett volna nyílnom talán
le kellett volna dobnom az álarcot
remegett a szike a kezemben:
hogy most tényleg megteszem -
de a telefon megszólalt
az utolsó vágáshoz nem volt merszem sosem
Ne most, John
(Not Now John)
Bassza meg hát csináljuk tovább
Nyomjunk le végre minden ravasz japánt
Itt valódi tűz kell nem az otthonmeleg-marhaság
Hát bassza meg és csináljuk tovább
a meló
elment
szilikon
eszement
bevetés
menekülés
rég várt
fizetés
leégés
kell a fix
multicég
taka-tikk...
tarts ki!
ó nem…
Bingó!
Nevessenek
Sírjanak
A folyosón táncoljanak
Fizessenek
Maradjanak
Jól érezzék magukat
Ne most John,
hát csináljuk meg ezt a filmet
Hollywood ott vár a szivárvány alatt minket
Kit érdekel miről szól
Amíg szeretnek
Ne most John,
Hát csináljuk meg ezt!
Várj még John,
hát csináljuk tovább
de tudom mi ez de olyan mint…
gyere, a műszak végén
benyomhatunk legalább
De ne most John,
Most csináljuk tovább
Várj csak John
Itt valami jó megy épp
Olvastam könyvet is, de...
Menjen az adás
Vagy akármi más
bevált hatásvadász show
Bassza meg hát csináljuk tovább
Nyomjunk le végre minden ravasz japánt
Nem jelenthet gondot Vietnám
Az orosz medvét is lenyomjuk lazán
Vagy helyettük mondjuk a svédeket talán
Nézd hogy átgázoltunk Argentínán
De büszke lenne ránk Maggie anyánk…
"s'cusi dove il bar
(Mi?)
se para collo pou eine toe bar s'il vous plait ou est le bar
(...mondd angolul!...)
oi, hol az a rohadt bár, John?
(Ó, végre érthető nyelven!)"
Oh! Britannia rulez! Britannia mindenek felett!
Gyerünk, Maggie!
Üsd, üsd, üsd – most!
Két Nap az alkonyatban
(Two Suns in the Sunset)
A visszapillantómban
épp most megy le a nap
a viaduktok alá süllyed el
mennyi mindent kihagytunk
ami tán végleg elveszik
és meglep egy sejtelem
elönt a félelem:
a világvége elérkezik
üvegben bent az indulat
a dugó rozsdás drótja kint
most kienged –
és nappal lesz megint
keleten a nap
pedig már este van
két nap az alkonyatban
hmmm
az emberiség hova rohan
és hirtelen kiakad a fék
kamion alatt vár a vég
a pillanatot megnyújtja a félelem
a hangotokat többé nem hallom
az arcotokat soha nem látom
nem lesz dolgom a törvénnyel sosem
a szélvédő elolvad
a könnyem elpárolog
mementónak csak hamu marad
ekkor értem meg talán mit éreznek sokan
sár és arany
ellenség, barát
egyenlőek vagyunk mindannyian
…időjárásjelentés. Holnap keletről zápor várható,
szórványos esővel, a várható
maximális hőmérséklet 4000 celsius fok…
fordítás: Marosi Bálint - a munka a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.
