Két és fél óra zene: a világ legjobb nemhivatalos koncertfelvétele következik: a következőkben pár szót fecsérlek arra, hogy miért majd' olyan jó mint a Tinseltown meg a Shut Up, és miért jobb fényévekkel pl. a Halloween lemeznél.
Ami egészen elképesztő, az a dolog hangminősége: kristálytiszta, sztereó - simán kijöhetne CD-n, így ahogy van. Igen, ismét: a nemhivatalos felvételek egyik legjobbika!
- Manchester 1979 február - letölthető itt! - javítva: 2012 jún - 2014 dec.
(az új beillesztés miatt kb. 45 másodpercet hozzá kell adni a lenti kezdési időkhöz)
00:00 Intro.
02:32 Persona Non Grata.
09:10 Dead Girls Of London.
11:46 I Ain't Got No Heart.
13:57 Brown Shoes Don't Make It.
21:19 Cosmik Debris.
25:27 Trying To Grow A Chin.
28:40 City Of Tiny Lights.
36:16 Dancin' Fool.
39:35 Easy Meat.
44:57 Jumbo Go Away.
50:05 Andy.
55:15 Inca Roads.
1:04:14 Florentine Pogen.
1:09:38 Honey Don't You Want A Man Like Me.
1:14:02 Keep It Greasy.
1:17:38 The Meek Shall Inherit Nothing.
1:21:00 For The Young Sophisticate.
1:24:00 Wet T Shirt Nite.
1:26:19 Why Does It Hurt When I Pee?
1:28:55 Peaches En Regalia.
1:32:03 Don't Eat The Yellow Snow.
1:41:45 St. Alphonso's Pancake Breakfast.
1:43:32 Father Oblivion.
1:45:52 Rollo
1:49:22 Strictly Genteel.
1:55:58 Montana.
2:00:52 Pound For A Brown (keverőpultos forrás vége: 2:09:57)
2:15:52 Deathless Horsie / Five Five Five
A repertoár azért nagyjából a szokásos, de a kivételes hangminőség nagyon szépen kiemeli az erényeket: minden kis csilingelés tisztán szól, Ed Mann ütősei végig szépen díszítenek, Colaiuta játékának gazdagsága maradéktalanul élvezhető, ahogy Barrow jellegzetes basszusjátéka is. A szólók pedig: remekek. Ne feledjük, nagyrészt e korból szemezget a Shut Up lemez, és nem véletlenül: erős, karcos hangzás, könnyed ritmuskíséret, kiváló szólók. Én ugyancsak a jó hangminőséget teszem felelőssé azért, hogy a legszokványosabb darabokon is olyan lendülettel és energiával rohan végig a csapat, ami nagyon elevenné, élvezetessé teszi a felvételt. A Tiny Lites-ban FZ előtt azt hiszem Denny Walley szólója nyit, a Cosmik Debrisben meg Warren Cuccurullo kap egy nyúlfaknyi imprólehetőséget.
Jó az Easy Meat "old-school" verziója és szólója, klassz az Andy (idegesítően rövid szólóval), és hozza a formáját az Inca Roads is - a Shut Up lemez címadó szólói ebből a számból származnak. Jó a Wet T-shirt, vicces a Peaches, ahogy a Yellow Snow sorozat is, de az igazi fesztivál a ráadásban kezdődik.
A Strictly Genteel (nekem) szokatlan ettől a felállástól, nem rossz egyáltalán, sőt, Barrow itt is kihallatszik. Eztán kicsit kevésbé érdekes (a szóló nélküli) Montana, ami után Zappa így szól: "Megtettük a dolgunkat, eljátszottuk a dalokat, most szórakoztassuk egy kicsit magunkat!" - és jön a Pound For A Brown. Van itt minden: ütősszóló, billentyű, dobszóló, de a lényeg, hogy itt valami elképesztő zenei menetelés kezdődik el, és a koncert innentől egyre tömörebb, feszesebb lesz. Mindez annak ellenére, hogy a hangminőség sajnos romlik egy fokozatot, de a lényegen mit sem változtat.
A dobszóló után Zappa veszi fel a fonalat, és a gitárszólójából különös irányokba kalandozik: a "Mystery Rehearsal Song", azaz a Titokzatos próbadarab erős gitárriffje hasít a légtérbe, ami valójában a Thirteen egy része - meghallgatható a Banned From Utopia 2003-as lemezén. Ezután dobja majd be a Deathless Horsie témáját, és folyik tovább a folyam, újra a Thirteen, lesz itt még egy basszusszóló is, hogy a végén a Five-Five-FIVE darálója kapjon el minket.
Elképesztő audio-kulmináció, hihetetlen feszes és erőteljes befejezése a koncertnek! Neki!
"Hope you liked it!"
balint, 2008, május 4 - 20:11
