Kiderül hogy Zappa filmajánlóként is igen szórakoztató - a "Future Shock" sorozatban egy hétig volt a műsor vendége, esténként egy egy filmet ajánlva. Vagány kis szövegek (nála mindig bizonytalan vagyok hogy előre megírtak-e vagy spontának), de remek, remek.

A bemutatott filmek: Brazil (Terry Gilliam, 1985), 2010 (Peter Hyams, 1984), 1984 (Michael Radford, 1984), The Omega Man (Boris Sagal, 1971) and Enemy Mine (Wolfgang Petersen, 1985).

Brazil – az egyik kedvenc filmem. Terry Gilliamet jellemzően nem szokványos hollywoodi filmek készítőjeként ismerjük. A filmjei ehelyett robbanó kövér emberekkel, fosztogató törpékkel és emberek fejét leharapó nyulakkal vannak tele. Elképzelhetjük hát a meglepődését, mikor a Universal stúdióvezetője erre a hamisságokról, fasizmusról, agyhalálról szóló filmjére azt találta mondani hogy túl szomorú a vége... Emellett túl hosszú is volt. E feszültségek csökkentése iránti végtelen küzdelemben arra kérték, hogy vágjon ki belőle egy fél órányit, innen vagy amonnan.

A filmet Önöknek most nem is lenne módja megtekinteni, ha filmkritikusok egy csoportja* nem szavazza meg 1985 legjobbjának az első változat alapján. Ennek nyomására jelentette meg aztán a Universal mégis az eredeti formájában. Cinikus, szórakoztató, különleges. Csatlakozzunk hát a hősünkhöz a tudatlanság elleni harcában – a film R minősítést kapott, a jelentése** „megRegulázás”.

*valóban így volt - lásd a Wikipédiát!
**az R jelentése valójában: Restricted – "korlátozott": 17 év alattiak csak 18 évüket betöltött kísérővel nézhetik meg.