Ma volt 5 éve; - beszámoló Mc_Fly tollából a Zenefórum magazin fórumáról (azóta eltűnt - a borzasztó fotók az enyémek) - bekerült a ZPZ csokorba.
Mindenképp szeretnék írni pár gondolatot a tegnapi pecsás Zappa Plays Zappáról - az utolsó fél órában Steve VAI is felkeveredett a színpadra. De ez az este nem róla szólt.
Ez a zene
a művészet csúcsa
Mc_Fly 2006-05-25 21:43.44
Őszintén szólva kicsit a 'médiára' hallgatva kezdtem el Zappát hallgatni kb egy éve (no nem a slágerrádióra kell itt gondolni, hanem a szomszédunkra, aki sztem magyarország legnagyobb Zappa-rajongója, saját bevallása szerint már évek óta nem hallgat mást-és mindezt olyan hangerőn teszi, hogy nekünk is jut belőle. Én meg cserébe szoktam neki gitározni, szóval hangnyomásban kvittek vagyunk). Nos, érdekes módon 3 lemez meghallgatása után sem tűnt fel, hogy ez a zene mi is.
Botor módon azért mentem ki a koncertre, hogy VAI-t megnézzem, meg hogy honnan is indult őnagysága. De ő már csak hab volt a tortán, mert amit a másik 8 ember a színpadon művelt, azt nehéz szavakba öntve elmesélni. Itt döbbentem rá: Frank Zappa nemcsak egy virtuóz gitáros volt (simán maga mögött tudhatja az ilyen kommersz gitáros top 100-ak jónéhány lókötőjét), hanem egy zseni. Általában amit modern címszóval tanultunk az iskolában, az elrettentett, de ez az ember úgy zenélt, hogy ennél modernebbet ezekkel az eszközökkel szerintem sokáig nem lehet alkotni, mégis valami nagyszerű és szerethető életművet hagyott maga után. Van egy tippem rá, hogy a közönség legalább fele "szintén zenész" kategóriában indult. Mindenesetre ott volt Mo. legnagyobb tudású fusion gitárosa is a nézők között, aki olyan nagyot nem tévedhet.
Név szerint még lusta voltam a zenészeknek utánanézni: a szólógitárnál Dweezil Zappa, a Mester fia, az énekes-szaxofonos még az óidőkből, az eredeti bandából, aminek a dobosa is beugrott pár számra, a xilofonos egy új srác, ahogy a vokalista-szaxofonos lány, és a billentyűs is. Volt egy ritmusgitár is, szerintem teljesen feleslegesen, szerencsére jó halk volt. A basszust is korrekten hozta egy fiatal srác. Amit ezek az emberek a hangszereikkel műveltek, azt kár méltatni, inkább meg kell nézni DVD-n egy régi ZAPPA felvételt, az mindent elmond.
Őszintén szólva nagyon-nagyon hálás vagyok a sorsnak (és a szomszédomnak), hogy megmutatta ezt a szürrealisztikus világot. Csak képzeljük el, ahogy a koncerten több száz (talán ezer is megvolt?) ember énekli teli torokból: "Watch out where the huskies go// and don't you eat that yellow snow" ... -hát a Mester sosem a komoly dalszövegekről volt híres... Dweezil nagyon érezte a zenét, méltón adta elő az apja örökségét, annak ellenére, hogy a legnagyobb slágerek vele egy időben születtek. Hiába na, a vérében van... A perkás srácon kívül mindenki énekelt is, ami nem kis teljesítmény, néha csak kapkodtam a fejem, hogy honnan is jön ez a rengeteg vokál?
Aztán a végére megérkezett VAI kolléga, de most elég szerény felszereléssel, mert nem ő volt a főszereplő. Ezt eleinte nagyon zokon vettem, mert hát elvégre ő a "sztívváj", hogyhogy Dweezil gitárja néha hangosabb?? Szinte szégyenlősen áldogált a színpad jobb oldalán, amíg nem szólózhatott egyet... hát, mit mondjak? Aki hallotta/látta már, annak nem kell magyarázni, a többieknek meg értelmetlen. Azért nem lettem volna a tremoló helyében... Összességében 3 órán át folyt az őrület az színpadon, de én még elviseltem volna pár számot. Ilyen talán a taVAI koncerten volt utoljára, hogy kicsit éhesen hagytak minket, vagy csak nekem lett jobb az állóképességem, nem tudom.
A lényeg szerintem: egyszer az életben mindenki szerezzen be egy Zappa albumot (bármelyiket a 70 közül, mert a mester 50 évet tartózkodott közöttünk, és azalatt dolgozott, mint a gép), és hallgassa végig figyelmesen 4-5-ször. Akinek ezek után nem tetszik, az felmentést kap Zappából, de én legalább 1000 különböző album végighallgatása (ami nyilván egy-két fórumozóhoz képest csekély teljesítmény) után mondhatom, hogy óriásit tágult a zenei világképem a koncert alatt. Így, 4 Zappa album és a koncert meghallgatása ezennel kijelentem : valamilyen szempontból ez a zene a művészet csúcsa. Ha monumentalitásból Bach, virgából Malmsteen és sok társa, akkor "szürrealitásból" és hangszeres tudásból, zeneszerzésből és hangulatteremtésből csakis az öreg Frank.
a dalok listája, Budapest:
- Részlet a "The ROXY DVD"-ről: "Montana" és "Dupree's Paradise"
- Help I'm a Rock (66)
- Hungry Freaks Daddy (66)
- Let's Make the Water turn Black (67)
- Florentine Pogen (73)
- Pygmy Twylyte (73)
- The Idiot Bastard Son (68)
- Cheepnis (73)
- King Kong (riff from Filthy Habits and The Pink Panter theme) (68)
- Don't Your Eat the Yellow Snow (73)
- St. Alphonzo's Pancake Breakfast (73)
- Father O'Blivion (73)
- Inca Roads (74)
(szünet)
- I'm So Cute (TB) (78)
- Tryin' To Grow A Chin (TB) (78)
- City of Tiny Lites (TB) (78)
- Punky's Whips (TB) (76)
- The Black Page (drumsolo) (TB) (76)
- The Black Page #2 (TB-SV) (76)
- Peaches En Regalia (SV) (69)
- Montana (SV) (73)
- Village of the Sun (SV) (73)
- Echinda's Arf (SV) (73)
- Zomby Woof (SV) (73)
- Sofa #2 (SV) (74)
ráadás: - Cosmic Debris (73)
balint, 2006, május 28 - 12:00
