Sakálsógorok az Arénában
(a gyors helyszíni képes beszámoló itt.)
A helyszín Bécs igen lepattant külterülete, egy ipari zónának valamelyik csücske a Gasometer közelében. A sok sufni közt alig találtuk meg a célt - aztán egyszer csak ott volt, egy benzinkút mögött. Az "Aréna" szó egy induri-pinduri túlzás, persze a "Sufni" nyilván hülyén nézne ki egy plakáton. Már ha lett volna egy is. Maga a hely meglehetősen pici, valamivel nagyobb mint a Trafó (de biztos kisebb a PeCsánál, McWazooval kötekedve kicsit). Talán ennek is köszönhető hogy a terem megtelik - így visszatekintve furcsa hogy a belvárosi ifjúsági irodában simán kaptunk jegyet aznap délután.
A koncert minden teketória nélkül elkezdődik, és nekem a második harmadnál kezd igazán felpörögni (Montana? Echidna?). Nehezen találom eleinte a helyem: elől túl tompa, hátul túl éles... mégis itt maradok végül: mindent látni, és (majdnem) mindent hallani, bár a finomságokról mintha lemaradnék: a sok-sok hangszerből nem mindig hallatszik minden tisztán.
A program sajnos erősen megjósolható volt, majdnem ugyanez megy idén mindenhol, de messze jobb volt mint a tavalyi Antwerpenben. Ben Thomas énekes jól mutatkozik be, gesztikulál a nagy kezével, és állati hangja van: tiszta és erős, betölti a termet - beneveznék vele egy CD-re.
Ami nagyon tetszett (és tetszett Budapesten is meg a DVD-n is), az a Black Page Nr. 1. És most nem is az az érdekes hogy bonyolult darab-e vagy pontos-e az előadás (az volt) vagy bármi, hanem ahogy ketten játszották együtt. A két dobosnak a különböző hangszínű és hangerejű dobjai teljesen együtt, de küölönböző minőségekkel szólaltak meg, és ez a közös együtt-menetelés egy nagyon szép pillanata volt a koncertnek, nagyon örültem hogy ezt hallhattam.
Ugyanakkor az egész koncertnek a hangulata maradt meg igazán: a bécsi nagyérdemű üvöltött, mint a sakál. Egyes jól sikerült szólók után a zenekart hosszú másodpercekig nem lehetett szinte hallani a tomboló tömegtől. Dweezil néha beszélgetett is velük ("Fuck the Sweeds! - de nem úgy gondoljuk persze… hanem mert a svédek nagyon szépek…"). Nekem a legjobban (a korábbi évek kicsit erőltetettebb próbálkozásai után) pont ennek a sakálhordának a kihasználása tetszett. Sheila Gonzales szólója alatt (King Kong?...) Dweezil egyszer csak jelzett a közönségnek - és hol ritmikusan kurjongatva, hogy felerősödve majd lehalkulva, hogy csak egy finom ordításpettyet a légtérben elhelyezve mi is a részei lettünk a szaxofonszóló kíséretének.
A King Kongba amúgy is vegyült valami fura transzcendencia: a majd' félórásra (!!!) nőtt szólófolyam egy pontján csak Dweezil éterire hangolt gitárja volt hallható, amibe aztán Ben Thomas csatlakozott egy furcsa, majdnem Pink Floydot vagy valami ambient-világot idéző improvizatív énekkel, amit egy kis megafon (?) nyomkodásával kísért. Furcsa volt - szép és izgalmas. Ja: azzal együtt, hogy nyitódallamként nem a 88-as hangszerelést, hanem a peckes, feszes, gyors 68-as változatot játszották.
Peaches és Willie the Pimp
Ebbe a felfokozott hangulatba az egyébként akár elcsépeltnek is érezhető Peaches is remekül landolt, tényleg "ráadás" volt, a Willie The Pimp záróhörgedelmével egyetemben. Jól nyomja ez a Ben Thomas, kéretik bevonni több számba és más egyebekbe. Klassz volt ahogy összedolgoztak a vokalisták: az Inca Roads váltott éneke Sheila Gonzalessel szép volt, ahogy az is, ahogy a Montana gyors része szintén Sheilának jutott (jóóó volt!), a többi meg Thomas. Sokat vokáloztak a többiek is, valamelyik dalban minden sort más énekelt (talán a Magic Fingers vége?...), sokszor meg mindenki együtt. Érdekes tapasztalás volt amúgy, hogy autogrammálni ketten maradtak kint, Ben Thomas és Dweezil. A világ helyzetéről értekezni viszont nem lehetett velük, mert nagy volt a tömeg és magas a színpad.
Így aztán kénytelen-kelletlen vettem egy One Shot Deal CD-t, és összehaverkodtunk persze a vásárhelyi zappások kemény magjával (1000 km??..) - akik, ha kis szerencsénk van, szintén hozzáteszik a maguk élményeit itt valahol. Hejj, és hó.
szöveg: mB
fotók: Strasszer, Anzixxx és badblock;
fotórontás: mB
balint, 2009, június 5 - 16:05
McWazoo, 2009, június 6 - 21:15
Igen, a hang minőségével néha valóban voltak gondok, egyedül a dob szólt pazarul. Talán hozzájárult ehhez az is,hogy a hangmérnök (akitől a setlist-jét megkaptam, amin a Cosmic Debris vastagon be volt keretezve,sőt felkiáltójel volt mögötte) a színpad (nekünk) jobb oldalán fészkelte be magát. Főleg a koncert elején szóltak elmosódottan a hangszerek, még Dweezil gitárja is.
A repertoár valóban túlságosan is megjósolható volt, meglepetés, urambocsá' kívánság szám szóba sem jöhetett.
A "sakálsógorok" (jobbra elöl) valójában hollandok voltak.
Ez a Ben Thomas, hát nem tudom, nekem nagyon nem jön be.
