Következik egy interjú Jurij Balasovval (angol átírásban Uri Balashov), a beszélgetést Vlagyimir Szovjetov készítette 2001-ben (anyja neve: arf.ru). Az orosz grafikus a Civilization Phase III borítóját készítette. Sajnos a CD-n méltatlanul kicsiben látszik, nagy kár - én az utolsó bekezdésben emlegetett feliratot meg sem találtam.

Az elkövetkezendő szöveg a kicsivel hosszabb interjú egy részlete:

(Az interjú eleje az első találkozásról szól, FZ moszkvai útjáról, az ismerkedésről. Balashov akkoriban a Gorkij Park nevű, az USÁban elég jó hírnevet szerzett csapatnak volt a grafikusa, nekik csinált lemezborító[ka]t.)

…De térjünk vissza oda, hogy Frank hirtelen felajánlja hogy te készítsd el az utolsó lemezének borítóját. Mi történt azután? Hogy indult a munka? Teszem azt hallgattad a zenét, olvastad a librettót, aztán jóváhagyattad a vázlatokat Frankkel? Vagy csak leültetek egymás mellé és kitaláltátok?

Nem. Egyedül dolgoztam rajta, már az első skiccektől. Se Frank, se más nem készített előzetes vázlatokat. Zappa csak pár általános dolgot mondott az egész projektről. A következő alkalommal megmutattam neki, hogy hogy képzelem, csak hogy teljesen biztos legyen, hogy jó irányba megyek. A második találkozónkon már a végleges lapokat vittem és ki is fizetett. Ennyi volt.

Akkor az első találkozás inkább csak bemutatkozás volt. Pontosan mit mondott Frank a projektről?

Azt mondta, hogy a lemez elég különleges helyet foglal el az életében, hogy ez lesz az utolsó lemeze. Elmondta, hogy a betegsége gyógyíthatatlan. Tudtam, hogy súlyos beteg, de reméltem, hogy az amerikai egészségügy legyőzi ezt a fajta rákot. Sajnos Franknél ez nem működött. Ő érezte ezt, és szeretett volna főmotívumként valami sírhalmot látni a borítón. Gondolkodtam rajta, és úgy döntöttem hogy ezt a témát valahogy puhítani fogom. Ki tudja, lehet hogy tudatalatt valami terápiás szerepet is kötöttem ehhez a munkához. Szerettem volna valami bíztatót, egy emlékeztetőt, ami mindenki számára, akinek volt már valamilyen misztikus tapasztalata, teljesen kézenfekvő: hogy a fizikai halál után a lélekre számtalan kaland vár még, és mindennek a szimbóluma Egyiptom.

Ahá! Hát ez a magyarázata a babiloni-asszír vonalnak a hátsó borítón, aminek nem sok köze van a zongora lakóihoz, akik épp nagy lelkesen "motort akarnak tenni magukba".

Igen, ez az egyiptomi piramisok freskói nyomán készült, amiken a fáraó családja királyi szórakozásoknak hódol, tudod, mint mondjuk a nílusi krokodilvadászat. Itt mindenkinek egy mikrofonja van és mindent elektromos kábelek hálóznak be, és mindenki azt figyeli, hol és hogy is szól. A kábelek tekercsekben vannak, ez is része az egyiptomi szimbólumrendszernek, és ez is az örök életre és a végtelenségre emlékeztet. Zappa maga is egy fáraó és mint egy tükörben, egyszerre itt és ott, a kábeleit az egyik világból a másikba küldi; a kábelt, amire minden fel van függesztve…

És a tipikusan amerikai flamingók? Azok hogy kerültek oda? Utalás a Thing-Fish-re? Vagy csak Frank koncepciófolytonosságának egy fantasztikus, tudatalatti vibrációja?

Nem, nincs semmilyen Thing-Fish kapcsolat. Csak valami olyasmit szeretem volna oda tenni, ami emlékeztet a főtémára. Hiszen ez egy hangversenyzongora, végül is, egy hangszer, de művészileg átalakítva, és szerettem volna valami odavalót odatenni, valamit, ami igazán a zene világához tartozik. Ezek a flamingók tehát csupán csak hegedűk lábai, látod, támasztószerepű fa alkatrészek. Utalás a zenére, persze szoros asszociációval az egyiptomiakoz, a Nílushoz és hasonlókhoz. Később, mikor már minden kész volt, Gail megkérdezte, honnan tudok erről a lökött amerikai-olasz szokásról, hogy rózsaszín flamingókat tesznek a kertbe.

Nagyszerű! De térjünk vissza a CPIII történetéhez. A történet főbb szereplői a zongorában megbújó emberek mellett a disznók és pónik, ők a világ igazi urai, az elnyomók és az őrült táncosok - akkor viszont hogy lehet, hogy ezeknek az állatoknak nyoma sincs a képeken? Olvastad a szövegkönyvet? Odaadta Frank?

Nem. És a lemezt hallgatva sem próbáltam magát a történetet követni, maga a zene sokkal fontosabb volt számomra. De Zappa elmondta, hogy a darab fő gondolata az, hogy emberek élnek egy hatalmas zongorában.

Mi a jelentése a sötét fém-bogaraknak?

Ezek ganajtúró bogarak, úgy néznek ki mint egy zenegép.

Tényleg? Nekem inkább űrhajóknak tűnnek.

Űrhajók is, igen, csak bogár alakúak. E körül az Everest körül száguldoznak és figyelik a lent, a rég elhagyott földön zajló eseményeket.

Bármi kapcsolat a Joe's Garage-dzsal vagy a Központi Főfürkésszel?

Nem, a legfontosabb dolog itt a hegytető, ami gyakorlatilag az Everestnek, a Föld legmagasabb hegyének a pontos mása, mint Frank kreativitásának legmagasabb csúcsa, a legnagyobb eredménye. És ha már itt tartunk, a hegy körüli létrák és lépcsők ugyancsak ősi szimbólumok a keresztény és buddhista kultúrkörből. A fejlődés, a növekedés szimbólumai. De itt nem vezetnek a csúcsra, a visszahajlások miatt. Úgyhogy a zongorának ezeket a klasszikus vagy álklasszikus, teraszos területeit lehetetlen elérni, még felülről is, mert bent tűz ég, ahogy az jól látható…

Jurij, az első borítón zongora-hegy kettőst és a hátoldal egyiptomi világának szimbólumait megbeszélted Frankkel? Ezek Zappa ötletei voltak, vagy te lepted meg őt a témára született vízióiddal?

Persze beszélgettünk a dologról, az egyiptomiakban nem vagyok biztos, talán egyszer említettem neki, de igen, a hátsó oldal nagyrészt az én ötletem. Az első borítót viszont végigbeszéltük, és a második találkozón fogalmazódott meg az ötlet a hegy tetején levő zongorával. Tehát igen, Frank többé-kevésbé tisztában volt vele, mit fogok csinálni a címoldalra.

Jut eszembe, itt egy érdekes részlet. Itt a kerítésnél, ha nagyítóval nézed, egy Viva Zappa felirat olvasható. És még egy titok ettől nem messze: ott egy ember, odarajzoltam egy embert, úgy hívják, hogy Kevin Toler, egy nagyszerű ember San Diegoból, aki sokat segített nekem, mikor ezen a képen dolgoztam. Igen, mikor kitaláltam, hogy egy zongorát festek egy hegy tetején, elvitt pár helyre az autójával hogy legyen valami képi benyomásom a zongorákról, különböző zongora-szalonokban. Használhattam a számítógépét is, etetett-itatott, és ez a munka egy teljes hétig tartott, és ezalatt hála neki semmiben sem szenvedtem hiányt, így nem volt kétséges, megígértem neki hogy valahogy megörökítem.

balint, 2008, január 23 - 14:07