You Are What You Eat (Roxy film)
Valljuk be: az ember ritkán néz koncertfilmet, mert minek. A DVD is arra való hogy hallgassuk - néha aztán mégis ottfelejtődik a szem, és lát csudát. 2016-10-26 23:36
Hogy azon nincs más, mint hogy vidám emberek részint persze pontosan és elkötelezetten, de főleg önfeledten és boldogan zenélnek? Hát ez a csoda. Megszokhatatlan ez a konstans mosolyáradat - ha hozzávesszük hogy a turné végén vagyunk, hogy (Ruth Underwood szerint) mindenki fáradt és gondolatban már otthon van (hiszi a piszi), akkor különösen. Szerencsére ezt is hozzáteszi:
Nagyon sok jó zene van ezen a lemezen. Frank imádta ezt a csapatot, és el kell hogy ismerjem, hogy jól érezhetően átjön a felvételen az egymás iránti tisztelet, és a zene előadása és az együttlét feletti öröm érzése.
A Roxy DVD-be teljesen véletlenül botlottam ma a West Endben (CD is volt benne*), de ami miatt beköltözött a fejembe, az pont egy pár nappal ezelőtti találkozás: belenéztem a nemhivatalos változatomba, és ottfelejtettem magam a Cheepnis-Percussion előtt: fantasztikus! A csapat ugye a darabnak csak a dobszólamát játssza, ami a hangfelvétel alapján szép dolog, kedves vicc. De a videón: elképesztő színházat kapunk, teljes audio-vizuális mámort - az örök háttérmunkás Ralph Humprey időnként átmasírozik Ruth Underwood felszereléséhez hogy ott kalimpáljon kicsit, majd visszamegy és néha színpadiasan belecsap a kolompba, a dolog része lesz persze néhány közös üvöltés is, aminek a csúcsa a darab legvége, amikor a két dobos egyszerre pattan fel és közös a kiáltásával zárja le a darabot. Há!
...a banda váratlanul egy meglepő, rögtönzött eseményre vált: Frank úgy gondolta hogy játsszuk el az ezután következő darabnak csak a dob és ütős-szólamát. Vajon hányszor fordul elő bárkivel, hallgatóval vagy zenésszel, hogy egy teljes zenedarabnak csak egy bizonyos szólamát hallja egy élő koncerten? Elbűvölő ezt most újrahallani, különösen mert a darab hangszerelése olyan komplikáltan összefogott. Nagyon bonyolult volt előadni, akár a többi szólammal, akár azok nélkül: volt egy pont, amikor Ralph-nak a marimbám alá kellett másznia hogy elérje az én felemen levő hangszereket. A Barcus-Berry hangszedők miatt szerencsére kisebb volt az ütőhangszer éles rezonátorainak mérete, így Ralph minden alkalommal sértetlenül került elő! Aztán mindketten otthagytuk az üstdobot és a gongot, pusztán kényelmi okokból, és a csillogóan gazdag „ütőhangszerek fala” hatást Ralph adta elő vibrafonon, én pedig marimbán. Hála Istennek nevetségesen túl voltunk próbálva! (…és még mondja valaki hogy a dobosok nem is igazi zenészek…) (Ruth Underwood)
Sajnos ennek semmilyen változata nem elérhető egyik videómegosztón sem (lásd fent!), ahogy nincs fent a Big Swifty vagy az elképesztően remek hangszerelésű Dog/Meat sem (Zappa pergőjátékával: így 4 dobossal, fotók lentebb), nézze hát mindenki otthon a saját hivatalos változatát - vagy a T'Mershi Duween örökbecsű kis etűdjét itt fent.
(Az írás címének persze semmi köze a DVD-hez, csak ebéd előtt vettem.)
4 ütős akcióban:
*A DVD-hez járó CD teljes rejtély (ettől drágább lehetett a kiadvány):
- a program majdnem ugyanaz mint a DVD, csak rövidebb - nincs is külön dallista, ennyi szerepel a tokon: "a CD tartalma megegyezik a DVD-ével, kivéve ...". Agyrém - még leírni se sikerült (ezen a honlapon itt).
- a Proxyhoz és az eredeti Roxy lemezhez képest is sok az ismétlődés, tényleg felesleges volt.
Ha összerakok magamnak egy vegyes audio-változatot, az valami ilyesmi lesz:
- Cosmik Debris 9:54
- Pygmy Twylyte (DVD bónusz)
- The Idiot Bastard Son (DVD bónusz)
- T'Mershi Duween - 01:51
- Dog Breath Variations / Uncle Meat - 04:09
- RDNZL - 05:22
- Inca Roads - 08:16
- Montana
- Cheepnis - Percussion - 03:48
- Cheepnis - 03:30
- I'm The Slime
- Big Swifty
- Dupree's Paradise - 15:07
- King Kong/Chunga's Revenge/Mr. Green Genes - 09:09
- Dickie's Such An Asshole (DVD bónusz)
