Több szempontból is érdekesek lehetnének ezek az újrakiadások, abban az esetben viszont, ha meggondoljuk, hogy mennyi soha nem hallott lemez található a családi raktárban, azért maradnak bennünk kérdőjelek, vagy inkább hiányjelek, hogy pontos legyek.
Dühjelek esetleg, a forró vérű rajongókban.
Ami viszont érdekes, számomra legalábbis, hogy ezek a kiadványok sokkal inkább önálló életet élnek, a korábbi dolgokhoz képest. Hajlamos vagyok úgy tekinteni a Zappa albumokra, mint amik igazán a többi lemezzel való interakcióban nyerik el valódi értelmüket, mint ha egy folyamat részeiről lenne szó. Nem szeretem a "ha Zappa élne..." kezdetű mondatokat, mindenesetre ezek a kiadványok abban az esetben valószínűleg soha nem születtek volna meg. Valószínűleg nem hallhattuk volna a Love of My Life-ot Cucamonga verzióban, ami nekem személy szerint nagyon bejön, vagy a Valarie-t, kicsit talán kimértebb tempóban, teljesen eszehagyott vokálokkal. A Stuff Up The Craks wah wah pedálos, sistergős gitárszólója meg hosszabb lett az alternative mixben, és helyén van, jó.
Nagyon egységes ez a lemez, de ha kétszer egymás után, esetleg egy nap kétszer felteszed, rohadt unalmas. A hangzás szebb lett, porosnak semmiképp sem nevezném. Ugyanakkor a Zappa életműben mégsem tudom elhelyezni, hiánypótlásnak édeskevés, ezeket a dolgokat úgy gondolom egyikünk sem hiányolta igazán.
2010, május 29 - 18:00