NYC, NY 1973-11-22, late show
Dupree's Paradise
Mesélek egy kicsit egy bárról... Mesélek egy kicsit a Dupree’s Paradise klubról
az Avalon Boulevardon vagyunk, Wattsban...
hajnali 4,30 körül a környék összes lúzere itt sorakozik fel és üti ki magát
a csóró plakátokkal teleragasztott zöldrevakolt fal mellett...
vannak akik nincsenek teljesen kiütve, csak fekszenek ott, a fal tövében
egymás mellett, enyhén nyáladzva – biztos ismeritek az ilyet, gondolom itt New Yorkban is van; ezek azok a csodálatos figurák akik azzal jönnek oda az ember kocsijához, hogy
"LEMOSSAMA ZABLAKOD HUSZONÖT CENTÉÉÉR’?"
Az ajtó most hirtelen kivágódott!...
és förtelmes bűz áradt szét a mocskos, tarka asztalterítőkből...
a csapos szájszaga, a pincérek izzadságszaga
és minden olyasmi amik a vasárnap reggeli szórakozást teljessé teheti, kibűzölgött az ajtón
és a borisszák
és a sörisszák
és a whiskhisszák
és a többi fura figura
mind mind becsordogált a Dupree’s Paradise-ba.
És eljött az idő, hogy feltűnjenek a zenészek is:
a tenorszaxofonosok;
az altszaxofonosok;
a szopránszaxonfonosok;
a harsonások;
a trombitások;
a basszusgitárosok;
a csörgődobosok
a dobosok
és mindig van pár billentyűs, aki be akar szállni
mert a Dupree’s Paradise-ban ma este az orgonista Bobby Turner lép fel a kis kabátjában
ami épp csak egy kicsit túl szoros és túl rövid neki, de hát leárazáson vette;
Ő tehát a Hammond orgonánál, és itt van vele az... elfelejtettem a nevét, de az állandó dobosa.
a színpad kicsi, kábé ekkora, és mindenki egyszerre akar beszállni
de a ma reggel olyan szerencsénk van, hogy hat basszusgitáros is felbukkant, és ők is mind be akarnak szállni
...és hadd szálljanak, mert miért is ne?
micsoda funkyság, istenem...
és most minden trombitás felnyomul a színpadra és megpróbálják túlharsogni egymást
egy nagy masszív avantgárd egotrippben próbálják egymás után elkapni a Bye bye Blackbird akkordváltásait.
De a csapos a maga végtelen bölcsességében - persze a klubtulajdonos részletes előírásait követve - odamegy és így szól:
„Jól van barmok, játsszatok már egy kis bluest különben ezek az emberek nem fognak inni”
úgyhogy funkyznak egy kicsit még...
...de ahogy a csapos elfordul, újra vissza a dudáláshoz és sivításhoz!
S a távolban egy úriember lép be, nagyon édes sportkabátkában - kitaláljátok-e, ki ez?
Egy spicli.
Aki tudja, hogy az ivástól (ivástól, ivástól!)
a következő logikus lépés: a drogozás;
és persze hogy igaza van, hiszen a közlépiskolában látott oktatófilmek is mind megmondták:
„a marihuána heroinhasználathoz vezet” (hát persze hogy!)
és persze ha a marihuána NEM vezet heroinhasználathoz, akkor esetleg Quaalude-használathoz vezet!...
De hogyha mégsem vezet Quaalude-használathoz, akkor speed-használathoz vezet...
Gondoljunk csak arra a rengeteg fantasztikus drogra
amik ugyanolyan népszerűek lehetnek mint a kokó
ugyanolyan népszerűek lehetnek mint a speed
ugyanolyan népszerűek lehetnek mint a Quaalude és azoknak akik épp Angliában vannak, azoknak meg ez a Mandies lesz, nem igaz, hölgyeim és uraim?
Aztán van itt még jópár olyan drog amire rá lehet kapni
a Clorox
vagy van aki rákapna a...
mit szólnának a kis zöld pöttyös tisztítószerekhez?
Ezt próbálja ki:
öntsön ki egy kiskanálnyi Cometet
főzze addig amíg izzó feketére karamellizálódik
Higítsa három rész Mercurochrome-mal
hagyja megkeményedni egy süteményes tálon
fogja a gumiszerű maradékot és tekerje egy kis csővé
aztán dugja fel a...
Egy másik Dupree's Paradise '74-ből itt | 2006, február 15 - 20:46
