Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

r'n'r 2015 - hiperkarma turnézárás

2015.12.31. 12:27 mB

wp_20151230_035_b.jpg

- - -

dalba rajzolt ezredforduló

"Levertem én az asztalról a kőre egy poharat és széttörött
szabálytalan tócsa maradt szűk konyhánk kövén a borom
oly érdekes volt ujjammal elvezetni, rajzolgatni ezt meg azt
borból kövön"
(Cseh Tamás: Széttört a poharam)

Az erős dolgokat önazonosságuk, eredetiségük, semmivel-össze-nem-téveszthetőségük miatt tartjuk nagyra (és számon), mégis: ezek azok az élmények, amik egyediségük mellett nagyon is ismerősek, amik nagyon sok emléket idéznek fel. A hiperkarma egyik nagy erőssége is ez: rengeteg párhuzamos húrt pendít meg, sokszor a legváratlanabb régiókban. A koncertre bandukolva, előtte a dalokat elővéve végül egy nem is annyira meglepő ismerősség: valami bujkáló csetamásizmus érzése lett rajtam úrrá. A város, a kor, az ember megéneklése, amihez a dal formája, a zenekar, az adott műfaj szinte csak kéznél levő eszköz: ürügy. Ez a megéneklés, a közös történet hozza aztán össze az embereket, teszi az éneklést, az élményt közössé, a közönséget közösséggé.

"Megkérdeztem Anyut hogy milyen
zenét hallgatott amikor terhes volt velem.
Levél nővéremnek, Cseh Tamás. Az az etalon."

(Bérczesi Róbert interjú, webcsatorna, 2009)


(négy kicsi részlet)

Szép volt a tegnap esti koncert. Semmi más csak a lényeg: "Az gondolom hogy azért jöttetek el, mert ezek a dalok jelentenek a számotokra valamit, nem azért hogy hosszas, nagyívű felkonfokat hallgassatok" - mondta Bérczesi, és szavaihoz híven nem is volt más, csak a dalok: sűrűn, hosszan, tartalmasan. Középen az éneklő ember, mögötte a kiválóan támogató, a zenét-szövegeket finoman körbecsomagoló zenekar. Ismerős, végtelen szöveg-folyamok - és a kitörő örömmel majdnem mindent együtténeklő közönség. 

"Meztelen, meztelen ember,
énekel szemben a csenddel,
ezt dúdolom, s el vagyok veszve,
dúdolok, s el vagyok veszve.

Mit akarsz, éjszaka csendje,
mit akarsz, űrből üzenve,
megteszem, el vagyok veszve,
a szívem üt, üt-ver ütemre."
(Cseh Tamás: Meztelen ember)

Nagyon egyben volt - maga az előadás, de a program is: homogén minőség, nem váltak külön az "új" és a "régi" dalok, még ha ez utóbbiakat hangosabban is énekelte a sokaság. Nem volt baj hogy hátrébb álltunk: a történés nem messze, a színpadon zajlik az ezt szemlélő passzív tömeg előtt: dalok vannak, és a közös tér. A hang az elején meglepően tompa és kásás - az előzenekarhoz képest is. 4-5 szám után előkerült a hangmérnök és rendbejött a megszólalás, szépen kivehető volt már minden hangszer. Később valaki aztán rádőlhetett a mélyek potméterére, mert az utolsó félóra számai valami szuperduplázott megabasszusokkal döngtek. Érdekes: a szöveg továbbra is érthető marad, a ritmus viszont csontig hatol.

"Egyre fogyott vörösborom
de azért lerajzoltam még magamat:
rút figura aki vihog és kőre csak rajzol rajzol
már attól tart a kőre kit rajzoltam az a figura,
ki én vagyok: hogy ott marad"
(Cseh Tamás: Széttört a poharam)
 

Erős volt, jó volt. Köszönjük.

fz_meets_hiperkarma_02_idez_sz.jpg

A szilveszterre való tekintettel viszont hajoljunk vidámba:

hiperkarma_kiss_t_be.jpg

- Tar Dávid fotói -

5 komment

Címkék: hiperkarma véleményezés sajátcikk magyarzenész

A bejegyzés trackback címe:

https://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr598215886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2016.01.04. 12:20:04

érdekes - az utóbbi 1-2 nap alatt megháromszorozódott a cikk olvasottsága, és elharapództak a like-ok. Igazán örvendek - sajnos nem tudom honnan érkeznek, a blogmotor (már) ezt sem mutatja, sajnos.

UPDATE: meglett - ez a facebook oldal:
www.facebook.com/B%C3%A9rczesi-Robi-kedvel%C5%91i-506117516175197/

Mindenesetre welcome, mindenkinek.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2016.05.09. 22:12:58

levélben írtam épp tegnap valakinek:

- - - - - - - - - - - -

tegnap ismét egy hiperkarma koncert - december óta az első; nyáron mutatnak be új lemezt, így most még semmi újdonság nem volt. A dolog tehát kiszámítható volt, de mégis: minden alkalommal nagy élmény.

Van valami egyszerre nagyon különös és egyszerre nagyon ismerős, nagyon alapvető egy hiperkarma koncertben (az egész életműben): az utóbbi a zene, talán: egyszerű, jól működő és fejben maradó dallamok, azért itt-ott finom kis csavarokkal. Ami az előbbi, a különös összetevő lenne, az viszont a szöveg világa: felfoghatatlan, feldolgozhatatlan, megjegyezhetetlen - és megszokhatatlan, hogy tényleg mindenki tud minden sort, úgy énekli végig a sokezres tömeg a másfél órát, mintha a legegyszerűbb négysoros gyerekdalokat kéne ismételgetni. Hozzáteszem: a tegnapi ráadásul nem is egy fizetős törzsközönség, hanem egy fesztivál (óbuda) ingyenközönsége volt.

A koncerten nem történik semmi szokatlan, mégis kilép a hagyományos rock-koncertek érzésvilágából: majdhogynem valamiféle rítus - nincsenek konferálások*, nincs énekeltetés, nincs közönséghergelés, nemigen van szóló: csak a zene megy, folyamatosan és megállás nélkül, a maga bonyolultságával, a maga mégis-tisztaságával, a maga érthetetlenségével - és amiben mégis mindenki talál magának egy-egy (sok) neki szóló sort. A közönség meg extázisban.

Tényleg minden kiszámítható és tudható volt: tombolt a közönség az Amondóra, sikoltott a Kérdőjelen, a ráadás a Dob meg a basszus volt... - mégis: minden pillanata erős volt és meglepő volt és az itt-és-most élményét adta; csúcspontok nélkül, végig egyenletesen - magasan.

_ _ érzi hogy ég még mindig nem hiszi el
_ _ hogy ahogy eddig is ott volt most is ott az égen a jel
_ _ csak éppen égkék
_ _ égkék

A következő júliusban.

- - - - - - - - - - - - - - - - - -

*oké, 1-2 rövid konf azért volt Bérczesitől, például ez:
"Lovasi önéletrajzában olvastam hogy ha halljátok Bérczesit közönséget énekeltetni, akkor lőjétek lábon."

www.facebook.com/kocsis.laszlozoltan/media_set?set=a.1034773603224860.1073741966.100000766914405&type=3

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2016.05.10. 07:10:10

azért volt még vicc, a színpad-beszédben:
- Köszönjük!... Hm, azt mondja: "szívesen" - reagált Bérczesi valakinek az első sorból.