Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

Grandmothers kontra ZPZ? - Napoleon Muphy Brock mesél

2012.05.02. 09:00 mB

…a mai zenékben egyre alacsonyabb szintű... a kreativitás. Inkább csak ismétlés van. Ezt felismertük, a promóterek is felismerték, ezért térünk vissza az old-school hangzáshoz.

Ideje volt.


A Grateful Web 2012 tavaszi interjúja - részletek.


Így van, ezt mondom én is – nagyon ideje volt. Készen állunk. És itt van nekünk Tom Fowler – Tom Fowler az elmúlt 35 évben Ray Charlesszal játszott. Ő volt a basszusgitáros Zappa csapatában mikor odakerültem. Ez a pasas tud mindent Zappától és lehúzott 35 évet Ray Charlesnál. Rengeteg lehetőségünk van szólózáskor, én és a gitáros, vagy Don Preston, néha nem is tudjuk merre is induljunk el. Mert Tom Fowler teszi mögénk az alapokat, öregem. Mi meg csak nézünk: nyomja a basszust, az alapokat, de hozzádíszítget, rendesen! Beleteszi az összes különböző stílust és hatást amit összeszedett: a technikai hátteret amit Zappától hozott, de az érzésekből, hangulatokból építkezőt is, amit Ray Charlestól kapott. Így a lehető legjobb világok között vagyunk. (…)

Hogy is áll most fel a Grandmothers? Te, Don Preston, Tom Fowler és Miroslav Tadic? (…)

Most két gitárosunk van mert Miroslav nem mindig ér rá (a másik a fiatal Robbie Mangano - mB), klasszikus zenekarokkal játszik hol Ausztriában, Horvátországban, Németországban vagy Olaszországban. A dobosunk meg – Chris Garcia – Indiába jár dobolni, hihetetlen figura, úgy énekel mint Captain Beefheart.

Mindketten - Chris Garcia és Miroslav Tadic – a Los Angeles Conservatory of Musicban tanítanak. Chris Garcia pedig Ruth Underwoodtól vett marimbaleckéket.

Nem hülyítesz?…

És ismerte Miroslavot… mindenki valakinek az ismerőse. Ruth mutatta be nekünk Christ, ő játszott kicsit Donékkal, Don látta dobolni, aki elcsodálkozott: „Azt hittem csak ütőhangszereken játszol, nem tudtam hogy dobolsz is.” Aztán azt mondta: „Hé, nekünk épp dobos kell, nem teszel egy próbát?” Don kérdezte Zappáról, hát ő meg Zappát előre-hátra ismeri, meg hátulról előre. Komolyan mondom, hihetetlen volt. (…)

Dweezillel is játszottál a Zappa Plays Zappa turnén. Milyen volt Dweezil, összehasonlítva Frankkel?

Dweezil nem is hasonlít Frankre. A annyira különböznek, néha mintha nem is a fia volna. Dweezil egy feldolgozás-zenekar gitárosa. Nincs ezzel baj, de ebben nem akarnék így még egyszer benne lenni. Steve Vai, Terry Bozzio meg én összejöttünk és azt mondtuk: „Oké, megcsináljuk, megtesszük Frank miatt, mert úgy éreztük hogy tartozunk ennyivel Franknek mert annyi mindent köszönhetünk neki". Megcsináltuk azt a turnét. Dweezil nem rossz gitáros, de nem érti az apja zenéjének a lényegét… ami elég baj. Ha én lennék Frank Zappa fia, úgy követtem volna mint valami vécépapír. Érted mit mondok? Még amit csak szart volna is, azt is felszedtem volna és tanultam volna belőle. De ő semmi ilyesmit nem csinált, még azt sem akarta hogy Frank tanítgassa gitározni. A Guns ‘n Rosesból vagy honnan akart valakit. Nem rossz gitáros, de nem találná a helyét ebben a zenekarban mert nem érti a zene lényegét – tényleg nem.

Más korban nőtt fel, gondolom.

Mikor Franknél kezdtem, ő még kisgyerek volt, kis pisis. Oké, övé a név, övé Frank Zappa neve, de nem ismeri a zenét, tényleg nem ismeri. Nem érti a koncepciót – ez benne a szomorú.

Nagy kár.. nem akarok nagyon belemenni, de Gail eközben nem túl boldog attól, hogy bárki más Zappa-zenét játszik…

Szomorú, igen… az egész légkör a család körül… szomorú. Tényleg szomorú, nagyon kár. Dweezil meg jó arc, de tényleg nem érti a koncepciót, és azt hiszi hogy pontosan azt kell eljátszania ami a lemezeken van. Amit nem ért, az az, hogy a lemezre pontosan az úton, a színpadon született dolgok kerültek. Nagyon sokat változtatgattunk az úton.

Ez volt benne a szép.

Ezt a szépséget hoztuk létre minden este. Minden este – például láttad a „Dub Room Special” DVD-t, igaz? A „Room Service”-t? A „Room Service” minden este más volt. Minden este, teljesen más és más. Ha meghallgatod a „Dub Room Special”-t és a „Helsinki Concert”-et, teljesen mások. Az alapok ugyanazok, de ahogy alakul, az más, mert játszottuk egymással. Rögtönzés, ott a színpadon. (…)

Spontán volt…

Igen, igen. Dweezil ezt nem engedte a zenekarában, nem szerette ezt… a spontaneitást. Oda is jött egyszer hozzám hogy rossz szöveget éneklek… abban a dalban amit velem vettek fel. Én meg csak néztem: „Mi van?”

Azt mondta: „Nem ez az eredeti szöveg” – én meg: „Neeeee… de rendben, mit szeretnél, hogy énekeljem? Oké, lépjünk tovább”. Képzeld el ezt… valaki azzal jön oda hozzám, hozzám, aki a dalt annakidején felvette mikor ő még pelenkás volt, hogy nem a jó szöveget éneklem, és hogy nem tisztelem eléggé a zenét amit ugye még én segítettem összehozni, az az ember, aki közben… érted, hát ő vett fel hogy legyek a frontember. Frank még tudta hogy mi az amit csak én tudok, és mivel az a zseni volt, aki, ezért ki tudta ezeket hozni belőlem, hogy aztán a végletekig feszítsük, hogy a végén én is csak néztem leesett állal.

Akkor most fel lehetünk készülve hogy az improvizációnak és a spontaneitásnak semmi sem szabhat gátat?

Ott lesz minden! Elmondom neked, Dave, hogy mi lesz, és hogy mi az ami miatt sokan könnyek között mentek aztán haza a koncert végén… és most őszintén mondom. Ha eljössz és meghallgatod ahogy játszunk, és érzed hogy mi az amit közvetíteni próbálunk, becsukva a szemedet megesküdnél hogy Frank is ott van személyesen, mert soha nem felejtettük amit kaptunk tőle, amit létrehozott, és hogy mi is ennek a megszületéséért voltunk ott – most mindezt visszahozzuk: a kompozíciók minőségét és integritását, úgy ahogy azok akkor megszülettek, és mi úgy és azért adjuk elő ahogy és amiért megszülettek. Minden spontaneitással és bolondozással együtt, ami ott volt az első Mothersben amikor Don volt ott, vagy a hetvenes években amikor George és Tom és én voltunk a csapatban – ez mind ott lesz a műsorunkban. Ahogy ez akkor ki volt találva.

3 komment

Címkék: zenészinterjúk zappa plays zappa zappa család grande mothers

A bejegyzés trackback címe:

https://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr784482818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2012.05.02. 17:48:38

ööö mindenféle gonoszkodás nélkül: Dweezil szerintem túlzottan is aprólékosan ismeri az apja zenéjét, a lényeget mondjuk szerintem is kifelejti, a gond pont azzal van, hogy teljes mértékben analitikus a hozzáállása. Meg persze azzal, hogy végighaknizza a fél világot egy feldolgozás zenekarral - ez önmagában érdektelen számomra. Na most a Grandmothers ugyanezt csinálja. Csak kicsiben."I...nkább csak ismétlés van. Ezt felismertük, a promóterek is felismerték, ezért térünk vissza az old-school hangzáshoz." Egyik mondattal lepofozza a másikat.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2012.05.03. 10:39:38

@Rátosi Milán: nyilván lehet hogy kicsit önellentmond, bár érzésem szerint azért nem annyira. Ha a magam vonzalmait figyelem egy képzeletbeli szeizmográfon (EKG-n, stb.), akkor azt veszem észre hogy Tom Fowler jelenléte, az új fiatal srác szólói jobban érdekelnek, mint a lemezváltozatok, pont a MÁSságuk, az újdonságuk, a személyességük miatt. Dweezilt is láttam persze 3-szor... remek összhang, remek csapat, de a PONTOSAN a steril lemezverziók azért tényleg zavarnak, a maguk kiszámíthatóságával. Látszik is hogy gúzsba kötik a zenészeket: a Bamboozled by Love-nek annyi változata van, és Dweezil nem meri mellétenni a magáét: két verzióból rakott össze egyet, a közepén tempóváltással... NEKEM zavarbaejtő mix.

frankzappa.blog.hu/2011/06/04/dweezebaker_hoch

De persze mindkettőnek (mind a soknak) helye van a földön - a mindenkori szurkálásokért a Zappa családot teszem felelőssé, akik először kezdték a méregetést, a hitelességet (jobbára kitiltásokkal) megkérdőjelezni itt-ott.

Este hallgatok is egy kis LeBocalt. :-)

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2012.05.03. 17:06:52

@mB: Időnként felrakom a ZPZ-t, de csak, ha itt találkozom vele, esetleg ránézek a youtube-on, de, hogy meghallgassak egy teljes koncertet, vagy albumot (van nekik egyáltalán?), eszembe nem jutna. A nullával egyenlő az, amit nyújtani tud, nem élvezem, eszembe se jut hallgatni. A koncert más tészta ebből a szempontból. Azon túl, hogy süketelésnek tartom a feldolgozás zenekarokat (a kivételek persze szépítik az összképet - azok mindig vannak), a ZPZ valami olyasmit csinál, ami tökéletesen szembe megy azzal, aminek tiszteletet próbálnak állítani. Ellentmondanak neki, így talán helyesebb a megfogalmazás.
Tom Fowler biztos, hogy zseniális basszuson, de Zappa kísérőzenészei önmagukban nem zseniálisak. Technikás, jó zenészek. De pontosan Frank Zappa kellett ahhoz, hogy ilyen dolgokat tudjanak kihozni a puszta technikából. Önmagukban erre képtelenek. Másodvonalbeli jó zenészek, néhány kivétellel. A Grandmothers tagjai meg nem tartoznak a kivételek közé. Most lehet, hogy gonosz vagyok, de tényleg ezt gondolom, mindazonáltal ez egy valóban szubjektív ítélet. Itt is azt kell mondjam, hogy más dolog elmenni egy koncertre, mint otthon feltenni valamilyen zenét.