Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

21st Century Schizoid Man

2011.04.27. 20:00 rensaman

1969-ben megjelent a King Crimson bemutatkozó albuma, az In the Court of the Crimson King, rajta az akkor még csak éppen hogy feltűnt progrock világát felforgató 21st Century Schizoid Man.
Most a dal történetének, hátterének, változatainak nézünk utána.

Zappa PONT - Passzió.hu cikkcserebere alapprogram 2011®

 Cat's foot iron claw
Neuro-surgeons scream for more
At paranoia's poison door.
Twenty first century schizoid man.

Blood rack barbed wire
Polititians' funeral pyre
Innocents raped with napalm fire
Twenty first century schizoid man.

Death seed blind man's greed
Poets' starving children bleed
Nothing he's got he really needs
Twenty first century schizoid man.

Macska lábán láncfűrész
fékevesztett agysebész
paranoiás mérgezés:
skizofrén huszonegyedik század

véred szívja szétdarál
Politika: máglya vár
Ártatlan napalm halál
skizofrén huszonegyedik század

Kapzsin habzsoló marok -
megnyúzott ártatlanok
Éhesen nyúló karok
skizofrén huszonegyedik század (mB)

"Egy hátborzongató mestermű"

A '60-as évek vége az egyik legnagyobb robbanást hozta a könnyű(?)zene történetében. Pszicheledikus és hard rock alapokon nyugodva megjelent a progresszív rock, olyan előadók közreműködésével, mint a Van der Graaf Generator, a Jethro Tull vagy a Genesis - egyesek a stílus kezdetét a Beatles Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band megjelenéséhez (1967) kötik.

'67-ben érkeztem Londonba a Sergeant Pepper's forrongásával a fejemben. /Robert Fripp/

1969-ben, Angliában indult útjára a King Crimson, amely az első albumával történelmet írt. Nem ők voltak az elsők, akik a rockzenét ötvözték a jazzel vagy a komolyzenével, mégis az In the Court of the Crimson King lemez nyitó dala joggal nevezhető a progrock programadó dalának. Úgy vélem, ez az a dal, amit a stílussal megismerkedni vágyóknak először kell meghallgatniuk. Ugyanígy sokan tartják az albumot a progrock legnagyobbjának.

A Crimson akkori felállásában az "örök" Robert Fripp pengetett, Michael Giles dobolt, Greg Lake (az "L" a későbbi ELP-ből) énekelt és nyomta a basszust, illetve Ian MacDonald szaxofonozott. A dalszövegek és az együttes neve is Peter Sinfield keze munkáját dicsérik. A dal és az album egyaránt bombaként robbant be a köztudatba, a The Who együttes gitárosa, Pete Townshend mondta a lemezről:

Egy hátborzongató mestermű.[...] Egy alattam lakó ismerősöm kérdezte, hogy "Ez egy új Who-album?". Nagyon szégyellem, hogy nem, bár valahol mégis boldoggá tesz. Ez a fajta lendületesség zene, nem rock.

Téma, felépítés

Skizofrénia – Hasadásos elmezavar. A görög szkhidzó (»hasítani«) és phrén (»lélek«) szavakból származik; az elnevezés a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlására utal. A személyiség szétesése néha lassan alakul ki, máskor viszont hirtelen, heves zavarodottsággal, érzelmi nyugtalansággal kezdődik. Általában a serdülőkor táján jelentkezik, de kialakulhat későbbi életkorban is. Nők esetében kritikus a gyermekszülés és a változás kora. Gyakori az asszociációk felbomlása, önmagukban értelmes, de összefüggésükben értelmetlen szavak használata. Sokszor jelentkeznek vonatkoztatási és üldöztetési téveszmék, észlelési és koncentrációs zavarok, (elsősorban akusztikus) hallucinációk, bizarr motoros aktivitások. Az érzelmi eltompulás mögött belső nyugtalanság feszül, amely olykor dührohamok formájában tör a felszínre. (Magyar Virtuális Enciklopédia)

Egy igen jó elemzést készített a dalról Matt Hall, ebből több gondolatot átvettünk. A dal két fő részre osztható, az egyikben Greg Lake drasztikusan torzított éneke dominál, amit a szintén torzított gitár és szaxofon kísér. Ez a lassabb tempójú rész körülöleli a nagyjából a dal közepén helyet foglaló, Mirrors című kirobbanó jamet.

A dalszöveg rövidnek mondható, tizenkét sorból áll, amelyben háromszor található meg a refrén. A versszakokban és néhol a sorokban is egymástól független gondolatmorzsák jelennek meg, amik önmagukban értelmetlennek hatnak, a mondanivalónak csak egy-egy szeletét hallhatjuk. A térben és akár időben is különálló epizódok nagyon vizuálisak, és együttesen sikerül lefesteniük a skizofrén 21. századot.

A második versszakban a napalm az akkor még folyó vietnami háborúra utal, a politika felelősségét is hangsúlyozva. Robert Fripp saját bevallása szerint a dalt Spiro Agnew, amerikai politikusnak címezték. 1969-től '73-ig volt Richard Nixon alelnöke, és több ízben védelmezte beszédeiben a háborús politikát, illetve felemelte szavát a háborút elítélő csoportok ellen.

Ezután a ritmus egyre gyorsulni kezd, és elindul a Mirrors. A két, külön csatornán megszólaló szaxofon és a gitár együtt kezd, majd a Mirrors-riff néhányszori eljátszása után Fripp szólója következik. Érdekes tempójú és dallamú, elejétől kezdve nagyon kétségbe esett, ami a végére szinte nyikorgó hangokkal tetőzik be. Újra a riff szólal meg, majd egy igen gyors szekció, amiben újra a szaxofon a domináns. A Mirrors után a tempó visszalassul a korábbira, megjelenik újra a főtéma, majd Lake elénekli az utolsó versszakot. Ezután a ritmus újra gyorsul és gyorsul, azonban itt nem a tökéletesen kidolgozott szólókat kapjuk, hanem egy kaotikus, szétesett világ metaforájaként teljes mértékben disszonáns hangszeres dallamokat. A dal ezzel ér véget, nem kapunk feloldást a tiszta riff újbóli eljátszásával. A Skizoid Ember a lemezen még több dalban is megjelenik, ezért egy gyengén koncept albumnak nevezhető.

A borító

A dallal és a lemezzel együtt a borító is ikonikussá vált, amelyet a fiatalon elhunyt Barry Godber készített.

Robert Fripp mondta egy interjúban:

Barry Godber nem festő volt, hanem programozó. Ez az egyetlen festmény, amit valaha készített. Peter Sinfield barátja volt, és 1970-ben halt meg szívrohamban, 24 évesen. Peter elhozta megmutatni, és a banda egyből megszerette. Az eredetit nemrégiben mentettem meg az EG irodájából, ahol állandó megvilágítás alatt tartották, félő volt, hogy kárt tesz benne, ezért úgy döntöttem, elhozom. A külső oldalon Schizoid Man, a belsőn pedig a Crimson King található. Ha megnézed a mosolygó arcot, a szemei hatalmas bánatról árulkodnak. Mit lehet hozzátenni? Tükrözi a zenét. Soha nem voltam a heavy metal rajongója. Abban az időben senki nem szólt úgy koncerten, mint mi. Számomra a "Schizoid" az első heavy metal dal, a Marshall erősítőn átküldött elektromos szaxofon hangjával...

Feldolgozások


(Jórészt audio - videó is tartozik a következőkhöz: Seasons, Ed Palermo, Overhead, TU.)

Az évek során sok jó (és néhány kevésbé jó) zenész is hozzányúlt a dalhoz, itt természetesen előbbiekre koncentrálunk.

Kezdeném nemzeti büszkeségünkkel, a Syriusszal. Orszáczkyék vették maguknak a bátorságot, és a gitárt szaxofonnal helyettesítették. A főtéma ezt leszámítva az eredetivel együtt halad, viszont a Mirrors szerintem nagyon jól sikerült, a Syriusra jellemző gazdag fúvós hangzással.

A kortárs magyar zenekarok legjobbika, az After Crying is eljátszotta élőben egy korábbi felállásában. Nem hangszerelték jelentősen át a darabot, az ének jól hangzik, és ki kell emelnem a gitárszólót is. Még nem találtam erre vonatkozó információt, de a közeljövőben megjelenő albumukon is szerepel egy dal, amiben feltűnik a Mirrors egy dallama.

Greg Lake és a nemrégiben elhunyt Gary Moore közös, élő felvétele nagyon jó példája annak a feldolgozásnak, ami hű az eredetihez, viszont feldobja és mégis egyedi karaktert ad neki Moore blues-rockos stílusa. A 3:30 körül kezdődő szólót meg már le sem tudná tagadni - zseniális.

A Seasons egy számomra még mindig ismeretlen formáció, nehéz róluk bármi információt találni. Az biztos, hogy öt hölgyről van szó, akik áthangszerelték kizárólag vonósokra a dalt, és úgy döntöttek, hogy az énekes részeket elhagyják. Az eredmény nagyon tiszta, hangulatos és dinamikus. Egy kicsit jazzesebb területre tévedve itt van a Crimson Jazz Trio, amelyben a 2007-ben elhunyt korábbi Crimson-tag, Ian Wallace dobolt. Elemeire bontották és alapjaiban gondolták újra az eredeti dalt, ezáltal el is távolodtak attól. Az eredmény már egy teljesen új dal a néha megjelenő Schizoid-témával - eszméletlen jó! A trió feldolgozását hallva egyből Ed Palermo Zappa-feldolgozásai jutottak eszembe, ezért különösen örültem, amikor rájöttem, hogy Ed is úgy döntött, előveszi a Crimson klasszikusát. Az eredmény ez esetben is nagyon megnyerő.

Keményebb feldolgozásokból sincs hiány, elsőnek it a finn Overhead saját változata. A riffben nincs semmi különös, az énekhang meg számomra kifejezetten idegesítő, viszont a szólók nagyon jóra sikerültek. A Shining felvétele első és második hallgatásra nem nyűgözött le, viszont utána kezdtem rákapni az ízére. A Black Jazz című albumon megjelent feldolgozás énekes része gyakorlatilag hörgés, viszont a zene nagyon különleges, az eredetinél is sokkal kaotikusabb, amit éppen hogy összetart az eredeti dallam. A The Human Experimente szintén metálos köntösbe bújtatott dala már kevésbé megnyerő. Ugyanígy szerintem nem nagy durranás a Voivod és az Entombed feldolgozása sem. Ozzy Osbourne is megpróbálkozott a dallal (már nincs fent YouTube-on), de én ott sem éreztem semmi említésre méltót. Egy metál legenda elénekelt egy legendás progrock dalt, nem több, nem kevesebb.

A King Crimson két tagja, - akik a dal elkészítésekor még nem voltak tagok, - Pat Mastelotto és Tray Gunn duettben is eljátszották a dalt, a Warr-gitár és dob együtt jól szólnak, bár sajnos a hangminőség nem az igazi.

Crimson koncertalbumokon

Az eredeti felvételen kívül is sok albumon megjelentek a dal különböző változatai. A King Crimson több mint negyven éves fennállása alatt sok tagcserén esett át, így az sem mellékes, hogy a koncertfelvételeken melyik felállás játszotta a dalt. A következő táblázatban ezeket gyűjtöttük össze.

Album, felvétel és kiadás éve Felállás Megjegyzések
Epitaph
1969 (1997)
  • Robert Fripp
  • Greg Lake
  • Ian McDonald
  • Michael Giles
Mind a négy lemezen szerepel egy-egy változat, rendre a következő helyeken felvéve: Maida Vale Studios (London), Fillmore West (San Francisco), Plumpton Racetrack (Streat), Chesterfield Jazz Club (Chesterfield).
Live at the Marquee
1969 (1998)
  • Robert Fripp
  • Greg Lake
  • Ian McDonald
  • Michael Giles
Marquee Club (London).
Live in Hyde Park
1969 (2002)
  • Robert Fripp
  • Greg Lake
  • Ian McDonald
  • Michael Giles
Hyde Park (London). Nagyjából félmillió ember előtt, a Rolling Stones előzenekaraként. Az élő felvételen kívül az album tartalmazza a dal egy instrumentális stúdióváltozatát is.
Live at Fillmore East
1969 (2002)
  • Robert Fripp
  • Greg Lake
  • Ian McDonald
  • Michael Giles
Fillmore East (New York).
Live at Plymouth Guildhall
1971 (2001)
  • Robert Fripp
  • Boz Burrell
  • Mel Collins
  • Ian Wallace
Guildhall (Plymouth).
Live in Detroit
1971 (2001)
  • Robert Fripp
  • Boz Burrell
  • Mel Collins
  • Ian Wallace
Eastown Theatre (Detroit).
Live in Brighton
1971 (2005)
  • Robert Fripp
  • Boz Burrell
  • Mel Collins
  • Ian Wallace
The Dome (Brighton).
Ladies of the Road
1971-'72 (2002)
  • Robert Fripp
  • Boz Burrell
  • Mel Collins
  • Ian Wallace
A második lemez egy, a Schizoid Man 12 különböző változataiből szerkesztett dalból áll.
Live at Jacksonville
1972 (1998)
  • Robert Fripp
  • Boz Burrell
  • Mel Collins
  • Ian Wallace
Baseball Park (Jacksonville).
Live at Summit Studios
1972 (2000)
  • Robert Fripp
  • Boz Burrell
  • Mel Collins
  • Ian Wallace
Summit Studios (Denver). Rádiófelvétel.
Earthbound
1972 (1972)
  • Robert Fripp
  • Boz Burrell
  • Mel Collins
  • Ian Wallace
  • Hunter MacDonald
Armoury, Wilmington.
Live in Orlando, FL
1972 (2003)
  • Robert Fripp
  • Boz Burrell
  • Mel Collins
  • Ian Wallace
Kemp Coliseum (Orlando).
The Night Watch
1973 (1997)
  • Robert Fripp
  • John Wetton
  • David Cross
  • Bill Bruford
Concertgebouw (Amsterdam).
USA
1974 (1975)
  • Robert Fripp
  • John Wetton
  • David Cross
  • Bill Bruford
Palace Theatre (Providence). Eddie Jobson játszik hegedűn.
Live in Central Park, NYC
1974 (2000)
  • Robert Fripp
  • John Wetton
  • David Cross
  • Bill Bruford
Central Park (New York).
Vroom Vroom
1995-'96 (2001)
  • Robert Fripp
  • Adrian Belew
  • Tony Levin
  • Trey Gunn
  • Bill Bruford
  • Pat Mastelotto
Metropolitan Theatre (Mexico City).

Néhány koncertváltozat több lemezen is megjelent, ezek közül csak egyet tüntettünk fel.

21. századi King Crimson

Több mint 40 év elteltével valamiféle reinkarnációjában a zenekar még él és alkot, amellett, hogy a dalaikat az egykori Crimson-tagok egyéb formációkban is játsszák. Rengeteg zseniális muzsikus megfordult az évek során a bandában, ezzel együtt zeneileg is sok utat megjártak. Ami állandó, az a zene minősége, újszerűsége, progresszivitása. Minden korszakának és felállásának minden albumával a KC ugyanazt képviselte, amivel '69-ben berobbantak a zenei életbe.

Robert Fripp úgy fogalmazott, "Ha megjelenik egy zene, amit csak a King Crimson tud eljátszani, akkor - előbb vagy utóbb - a King Crimson is megjelenik, hogy eljátssza."

Ismerve az elektronikusabb hangzású Beatet vagy a talán besorolhatatlan, de mégis fenomenális Construction of Light-ot, ez tagadhatatlan. Az ős-Crimson rajongói talán nem értékelik olyan nagyra a későbbi szerzeményeket, de azt hiszem, a KC mindig meg akart és tudott újulni, és minden munkájuk egy új irányt jelölt ki a progrockban.

21 komment

Címkék: popkult nemzappadal a zenéről

A bejegyzés trackback címe:

https://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr162772657

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2011.04.30. 14:20:57

nekem a Crimson Jazz Trio a legérdekesebb, legizgalmasabb! - pont az átfordítás miatt: nagyon meglepő figyelni hogy hogy "működik" az alapmotívum egy teljesen más tempóban, hangütésben.

És bírom a Seasons-t is.

rensaman · http://www.rensaman.deviantart.com 2011.04.30. 17:07:23

@mB: Sok feldolgozás jó, de a legtöbben csak néhány aspektusában változott meg az eredeti. A
Trio változata viszont a legjobb definíció az "igazi feldolgozás"-ra. Szóval összességében nekem is ez a kedvencem.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2011.04.30. 17:50:03

Nálam a TU a favorit, nagyon ki kéne már hozniuk valami koncertfelvételt. Zseniálisak ezek a teljesen "szellős" hangképek. Mindhárom albumuk zseniális. Nagyon minimalista ez a Schizoid Man és pont ettől lóg ki a többi közül. Az Crimso'tól viszont a '96os római koncertre érdemes ráhallgatni, a keverésnél hangsúlyos a basszus, Mastelotto ütősei meg valahogy külön szólnak a többi hangszerhez képest, lehet hallani, hogy pl a Mirrorsban milyen eszement perkákat tesz hozzá a zenéhez. A tempó is gyorsabb egy kicsit.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2011.04.30. 17:58:29

ja, Greg Lake és Gary Moore szintén zseniálisak. A Shining, vagy az Entombed szerintem izzadságszagú előadásával ellentétben(Ozzyé is ilyen, de Ozzy bármit megtehet, neki én elnézek mindent), egy saját olvasatot hallunk, ami lehet, hogy nem különbözik teljesen az eredetitől, de (ahogy írtad) Gary Moore abszolút belecsempészi azt a jó kis bluesos hangulatot a végén, nálam ott minden a helyére kerül. Greg Lake meg amúgy is eredeti.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2011.05.01. 20:39:08

@rensaman: még egy megjegyzés: korábban gyanúba keveredtem hogy a fentiek közül tetszik nekem Voivod is - és tulajdonképpen tényleg. :-) Izmosan nyomják, és szép élesen, karcosan hozzák a középrészt is, igen derék - na meg persze ott van ehhez az én előítéletes múltam, hogy olyan szimpatikusak voltak ezek a srácok mindig (annak ellenére hogy talán csak egy lemezüket ismerem végig), részint mert feldolgozták az Astronomy Dominét is a Pink Floydtól, részint mert a lemezeik címében egy csomó "ö"-betű szokott lenni. Na és itt játszott egy darabig a Metallica basszusgitárosa is, ne felejtsük el! :-)

rensaman · http://www.rensaman.deviantart.com 2011.05.01. 21:48:15

@Rátosi Milán: Azt a római koncertet hol lehet meghallgatni? Jól hangzik az elmondásod alapján...
A Shining miért izzadtságszagú szerinted? Nem győzöm hangsúlyozni, utálom a hörgést, de a zene szerintem el lett találva nagyon.

rensaman · http://www.rensaman.deviantart.com 2011.05.01. 21:55:25

@mB: A Voivodtól eddig csak ezt a dalt hallottam, de rajta vagyok a témán, hátha még rákapok. Nem ritka esemény, hogy nem sikerül 1-2 hallgatás után megszeretnem egy egyébként jó zenét. A Metallicás szálról nem tudtam, bár tőlük leginkább csak a befutott dalokat ismerem/szeretem, szóval csak ezért nem kezdenék Voivodot hallgatni :)

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2011.05.03. 20:21:07

@rensaman: A római koncert a dgm live-on jött ki, úgy fél éve (átküldöm, ha akarod). A Shiningban engem nem a hörgés zavar, de hozzátenni nem igazán tud semmit az eredetihez, megtanulták és ennyi. Alapvetően nem szeretem a feldolgozásokat (még, ha Zappa rajongóként valahol fura is az akusztikája ennek a kijelentésnek), illetve akkor szeretem, ha valóban egy, a zenekarra jellemző olvasatot hallok (meg főleg akkor, ha tetszik :) ).

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2011.05.04. 10:00:12

A cikk a Passzión a "hét legolvasottabb cikkei" között (fent a honlap tetején látszik).

ide kattint aki ezt fokozni akarja: passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=22971

rensaman · http://www.rensaman.deviantart.com 2011.05.07. 08:27:38

@Rátosi Milán: A koncertet szívesen venném, az még hiányzik a gyűjteményből :). Köszi!

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2011.05.07. 19:03:53

@rensaman: mingusmingusmingus@index.hu Nem tudom a mail címed.

Imre Zoli 2011.05.08. 22:22:27

Sziasztok!

Kicsit elkéstem ezzel a kommenttel, de ha már ez életem első blogbejegyzése, akkor az legalább a Crimsonnal kapcsolatban történjen!!!
A cikk király, a mellékelt felvétel listával alátámasztott die hard Crimsonos létemre mégis hozott újatt, ill. szívesen olvastam. Különösen lenyűgöző a feldolgozások felkutatása és berakása. Köszi, hogy működött az "előszűrő" és nem kellett a silányosabbakba belehalgatnom. Sorrend nálam nincs, csak vélemények és gondolatok a méltathatókról:
Syrius: szuper Mirrors és szólók, az ének kissé műkedvelős.
After Crying: jól áll neki a kicsit gyorsabb tempó, szinvonalas összhang a szólók között, 1993-ban még szerettem a bandát (összességében ca. 2001-ig, lemezgyűjteményem ékköve a 2. album), de akkoriban én pont olyan koncertjükön voltam, ahol ezt nem játszották(!) Vajon a 3. lemezükön miért koppintották a Fracture nyomulós részét saját számként??? És miért van azóta műmájer igényesmetál énekes? És miért nincs Pejtsik Péternek cselló szólólemeze?
TU: császárság, nekem a főtémával egyenlő módon bejött a 7:00 környékén induló "emerging" Starless téma!
Jazz Trio: a kb. 60 KC koncertem mellett ehhez nem volt soha türelmem, inkább Long Live Coltrane!
Lake'n'Moore: Jó, köszi! Meglep azonban, hogy az ének szerintem az elérhető felvételek közül mindig Lake-nél a legjobb, itt azonban nem annyira virít.
Voivod: Talán Snake-kel jobb lett volna? Fiatal szívem csücske volt a banda, Bálinthoz kapcsolódva: számomra eye catcher volt a sok ÖÖÖÖÖ (pl. Rööööaaarrr, ill. az istenkirály Hatröss). Ez a verzió kicsit kötelező szolgai interpretáció, mivel korábban próbálkoztak már az Astronomy Domaine-nel, mely utóbbi szinte még az eredetit is veri (mondjuk azért nem az elszállt Ummagumma verziót).
Entombed: még 1990-ben élvezettel hallgattam. A Rátosi Milán által említett római koncerten van néhány szám, ami keményebb! Pl. Indiscipline, Sex Sleep Eat Drink Dream, Vrooom stb.

Időrendben a szóban forgó mű tobábbi értékelhető felvételei a dgm-live gyűjteményeben (enyhe célzás a cserék lehetőségére):
Boz-zal és Wallace-szal:
1971-04-12 Frankfurt
1971-04-13 Frankfurt
1972-03-04 Milwaukee
Jamie Muir-ral (!):
1972-11-10 Hull
Bruford-dal és Wetton-nal
1973-10-06 Arlington
1973-11-15 Zürich (Collectors Club kiadás)
1974-04-29 Pittsburg
1974-06-28 Asbury Park
Bocs, de JOHN WETTON AZÓTA CSAK LEVEZET!!!!!
Dupla Trio:
1996-07-01 London, pszihedelikusabb a Mirrors, mint a római verzió.
1996-08-26 Philadelphia (Collectors Club kiadás)
Bezzeg 1996-ban Budapesten nem játszották...

Köszi a türelmeteket.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2011.05.09. 18:52:25

@Imre Zoli: A ProjeKct 2 kis szösszenetéről (21st Century Schizoid Man) nem esett szó. Nagyon bejönnek ezek a lounge verziók (A Red Lounge mindent visz), kár, hogy ez nagyon rövid. Ha pedig római koncert, akkor Sheltering Sky! Egyszerűen nem hiszem el, hogy Fripp mit művel azzal a dallammal, nekem az a mennyország. A cserét én már régebben is szorgalmazni akartam (egy régi honlapon még Benway néven írogattam), a mail címem itt van kicsit feljebb. Nagyon sok koncertem van a dgm live-ról.

rensaman · http://www.rensaman.deviantart.com 2011.05.12. 12:51:29

@Imre Zoli: Hű, szép kis lista, a DGM-es kiadványokat sajna nem nagyon ismerem, de rajta vagyok a témán (Milán, köszi a rómait! :)).
After Crying: megkeresem a Fracture-ös részt, így nem ugrik be. Egyébként elég sok dallamot szoktak felhasználni mostanság is, de én nem érzem koppintásnak, sőt, inkább megmutatják, hogy egy teljesen más környezetben is jól hangzik. Mi a gond a mostani zenéikkel? Szerintem a Show az egyik, ha nem a legjobb albumuk, és a most készülő is nagyon jónak ígérkezik. Persze az ő zenéjük is változik folyamatosan, de nekem egyértelműen az újabbak tetszenek jobban. Egy Pejtsik-szólólemez tényleg nem lenne rossz, de szerintem az AC-ban is ki tud teljesedni, külön szeretem azokat a részeket, ahol Winkler Balázs trombitajátékával van vegyítve a cselló.
Voivod: már beszereztem, de nem volt alkalmam meghallgatni, remélem, hamarosan lesz. Talán az Entombednek is utánanézek.
Köszi a hozzászólást!

rensaman · http://www.rensaman.deviantart.com 2011.05.12. 12:55:50

@Rátosi Milán: Köszi, utánanézek a ProjeKct2-féle változatnak, bár egyáltalán nem rémlik, hogy meglenne.
A cserélgetésben én is benne vagyok, hadd szóljon a jó zene :)
Imre Zoli: neked még valószínűleg nincs meg a címem: zsgergo@gmail.com

Imre Zoli 2011.05.12. 19:51:45

@rensaman: A ProjeKct 2 féle Schizoid Man a négylemezes ProjeKcts box-ban megtalálható. Mikor megláttam a borítón, túl sokat vártam tőle, de amint odaérkezett a cd játszó, eléggé elkedvetlenettem...

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2011.10.07. 15:30:04

Skizoid: na itt az Ozzy-változat - egyelőre még nem tiltották le:

www.youtube.com/watch?v=j_Tj8nDopTU&feature=related

rensaman · http://www.rensaman.deviantart.com 2012.06.11. 10:50:21

Hű, Hobóék is eljátszották: www.youtube.com/watch?v=XUqCyGFBug8&feature=g-all-u

A hangminőség elég ramaty, de jó, hogy egyáltalán fennmaradt.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2012.06.12. 14:44:15

és magyar szöveggel! Kár hogy nem érteni, kíváncsi lennék rá mi hangzik el.
(A youtube úgy tűnik - és ez remek - a kalózfelvételek otthona IS lesz, így korábban ismeretlen, aluldokumentált korszakok ugyan "közismertek" nem lesznek, de elvi lehetőség azért van legalább ezekkel is találkozni.)

rensaman · http://www.rensaman.deviantart.com 2013.09.26. 13:02:19

Crimson ProjeKCt és Dream Theater: www.youtube.com/watch?v=k_v-TrRZsAo
Szerintem egy nagyon jó élő változat -- se több, se kevesebb.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2013.09.26. 14:08:04

@rensaman: Bitang ez a változat. Ők (Crimson ProjeKct) ellenben jönnek jövőre európába.