**vasárnap, június 5.*

 IMPROVIZÁCIÓ... ÉS FRANK ZAPPA

További beszélgetések Jivannal...

(a Brian May's Soapbox-ból az eredeti szöveg itt!)

Voltam olyan szerencsés, hogy találkozhattam Frank Zappával, ezzel a nagyon szabadon gondolkodó, újító alkotóval. Ekkor már nagyon beteg volt (a fiával dolgoztam valamin Los Angelesben). Említettem neki, hogy nagyon tisztelem az arra való képességét és a bátorságát, hogy a zenéjében annyit improvizál, és mindezt élőben, nagy közönség előtt. Visszakérdezett: "Bátorság? Hogy érted ezt?" Mondtam, hogy én mindig nagyon féltem a hibázás lehetőségétől. Erre ő: "Hogy hibázhatnál? A te szólód, a te gitárod, te játszod rajta a saját zenédet. Ki mondaná meg hogy mikor hibázol?!"

A mostani Queen/Paul Rodgers turnén úgy döntöttem, hogy felveszek még egy gitárost (a régi időkben egyedül voltam a Queen-ben). Az elgondolás emögött az volt, hogy ő hozza a ritmuskíséretet, én meg szabadabban ellenpontozhatok, játszhatok az énekdallammal, improvizálhatok - anélkül hogy a dal darabjaira hullana. Ezalatt szenvedélyesen kerestem a módját, hogy egy általam elképzelt kalandozóbb gitáros képére alakítsam a játékomat. Ez nagyrészt sikerült, de volt néhány komoly "hibám" - illetve ha ezek a zappai értelemben nem is voltak "hibák", de legalábbis "olyasmik, amiket nem szerettem volna játszani!" De mindent egybevéve nagyon jól éreztem magam ebben a magam választotta kalandban... és úgy érzem, hogy így a közönség is valami sokkal egyedibbet, valami különlegeset, csak ahhoz a pillanathoz tartozót kap, úgyhogy egyáltalán nem kívánkozom vissza!

Szívesen hallanám a véleményed, Jivan... Nagyon érdekelne.

U. I.: Nem volna-e probléma, ha a 'beszélgetéseink' egy részét közzétenném a honlapomon? Azt hiszem, sokan érdekesnek találnák.

Szeretettel és tisztelettel:

Brian

(c) brianmay.com - fordította mB; forrás : Brians' Soapbox, (az eredeti honlapról azóta eltűnt); egy levélváltás után Brian May személyes engedélyével közlöm. Köszönet!