Nem, nem, nem ejtünk szót a technikai problémákról, nézzük a lényeget: hazaérve a rendkívül korszerű Photoshop nevű szoftver hathatós alkalmazásával kiderült, hogy a sok jpg kiterjesztésű fekete pacán kisebb foltok vannak, és aztán az is kiderült, hogy a kisebb foltok embereket ábrázolnak - embereket, akik Magyarországon, 2005-ben Frank Zappát játszanak.
És volt ott még egy csomó ember, akik ezt láthatólag nagyon élvezték.
A zenekar nagy erővel nyomta, ahogy kell, lendület és őrület, a repertoár a szokásosnak mondható: bluesosabb indítás: Cosmik Debris (Vasti-Fekete Jenő gitárpárbaj), Road Ladies, de volt Andy, Inca Roads, Zomby Woof is. Vastiék az új dalokkal még nem akartak közönség elé lépni - ahogy elmondta, még kell hozzájuk néhány próba. Volt azért Dancing Fool (már kicsit unom is), szépen szólt az Uncle Remus, volt Dirty Love, Magic Fingers, Easy Meat meg Keep It Greasy is, a búcsú pedig a Whipping Post, Takáts Tamás és a szerintem remek énekes és nagy arc Vasicsek Öcsi középtávú vokális váltóéneklésével. A közönség hálás hörgéssel fogadta a szóló közben felbukkanó Get Up, Stand Up-ot (igen, igen: Bob Marley-től).
Ismét csak: jók ezek a zenészpajtások, igen jók. Bár van egy tonna énekes, nagy torkok, a szövegtudáson és -tartáson még lehetne csiszolgatni. A fúvósokat persze imádjuk - szóval: megyünk legközelebb is!
Érkezés: a banda messziről
Vasti - F. J. gitárpárbaj, és a százujjú basszusgitáros.
A népek, vörösben.
A fúvósok fújnak
Vasicsek Öcsi szóvá teszi, hogy "Dirty Love!"
Az egyesület tárgyal, szakmailag.
A közönség fotózik, telefonilag.
