Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

Tinseltown vélemények, 2005

2005.08.16. 13:11 mB

Tinsel Town Rebellion - I. rész

Nekem a Tinsel Town Rebellion volt „az első Zappa”. Még húgom hozta az NSZK-ból ’89 körül. Minden, ami eszembe jut róla, nagyrészt ehhez az első találkozáshoz köthető.


ungawa képe

ungawa, 2005, augusztus 16 - 21:12

Nagyon tetszett a borítója, nyilván azért is, mert nagyon szeretem a montázsokat (a mai napig óriási élvezettel nézegetem az Európa Kiadó „Fekete Könyvek” néven futó krimisorozatának darabjait, vagy a Magvető Kiadó Albatrosz-könyveinek nagy részét, ugyanezen okból kifolyólag). Felcsigázott a rengeteg apró részlet, ami a képen látható: Charlie Chan, Harold Lloyd, és más némafilm-sztárok között egypár rejtélyes figura, valamint középen Zappa, aki elöl jobbkezes, hátul balkezes fogással tartja a gitárját, miközben lábszárába egy cicababa kapaszkodik. A belső oldalakra kiemelt, zöldes-kékes-sárgára színezett képek csak fokozták a különös, nosztalgikus-szürreális hatást. Tökéletesen előrevetítették a lemez mozaik-jellegét, ahogyan a látszólag össze nem illő részekből kikerekedik valami nagyon egyéni egész. A kis képek pedig arcokat, személyiséget kölcsönöztek az egyes számoknak.

A lemezt hallgatva érdekes kettősséget éreztem: ott voltak egyfelől az egyszerű, parodisztikus, apró trükkökkel megbolondított dalok, mint a Fine Girl, Love Of My Life vagy a Pick Me, I’m Clean, másfelől pedig a követhetetlenül áttekinthetetlennek tűnő hosszabb szerzemények, elsősorban a már első hallásra zseniálisnak hallatszódó Brown Shoes Don’t Make It. Önfeledten röhögtem Bob Harris elképesztő vokáljain (a Love Of My Life kitartott magashangját alighanem az összes barátomnak végigmutogattam az idő tájt), hisztérikusan felkacagtam, mire a Bamboozled By Love értelmét kisilabizáltam az angol szövegből. A legjobban a Peaches III tetszett: csak mostanában jöttem rá, hogy az első pillanattól érzett csodálat melletti furcsa érzésem oka alighanem az lehet, hogy a gyönyörű, hat hangos gitártéma egy nyolc negyedes zenei keretbe van foglalva, így amit elsőre két ¾-es ütemnek hallok, az valójában egy becsapósan, aszimmetrikusan ellen-hangsúlyozott 8/4. (Hasonló trükk tett rám frenetikus hatást a Bamboozled By Love el-ké-pesz-tő bluesában: a voltaképpen egyszerűen nyolc negyedre bontható sorokat a gitár-basszus riff nem a középső hangsúllyal osztja ketté, hanem kicsit eltolva, ezért olyan az egész, ami szétesik, de mégsem. Ez a gondolat zeneileg nyilván nem állja meg a helyét, de nem tudom most másképpen írni.) A megbolondított ritmusok, a különös pillanatokban kitett hangsúlyok, amik ezen a lemezen nyilván azért hallatszottak annyira, mert nekem ez volt az első, ettől fogva Zappa legfőbb jellemzője maradt számomra.

Mint ahogy a montázs-szerűség is. A Brown Shoes-t is alighanem ezért sorolom a legjellemzőbb Zappa-számok közé. Órákig tudtam olvasgatni a szövegét (szerencsére volt rá időm, mert ’89 telén kirúgtak az egyetemről, így a féléves kényszerpihenőt többek között a lemez hallgatásával töltöttem), próbáltam megérteni, természetesen szótár nélkül, és persze csak évek hosszú sora után sikerült úgy-ahogy: a rengeteg kulturális-társadalmi utaláshoz, amit a szöveg görget, felvillant, kevés voltam 19 évesen. Mégis egy történetet alkotott kezdettől fogva, mint ahogy az egész lemez is, s mint később fokozatosan nyilvánvalóvá vált, Zappa egész életműve is. A zene pedig zseniálisan ellenpontozta-húzta alá-rombolta szét a szöveg által felépített világot. Korai benyomásom lett így az is, hogy Zappa és a zenészei bármit el tudnak játszani.


ungawa képe
ungawa, 2005, augusztus 16 - 21:12

Tinsel Town Rebellion - II. rész

Nem volt ilyen egyenes az utam Zappa szólóinak élvezetéhez. Tökéletesnek érzem a Now You See It, Now You Don’t címet: nagyon sokáig azon kaptam magam, hogy elkezdem hallgatni a szólót, aztán amikor befejeződik, azon kapom magam, hogy semmit nem tudok felidézni belőle, de még magát az éményt sem: kicsúszik a kezeim közül, elpárolog, láthatatlanná válik: hozott is Zappa ajándékot, meg nem is. Most, mikor legutóbb hallgattam ezt a gyönyörű szólót, az volt a benyomásom, hogy Zappa legszebb szólói közé tartozik, bármelyik gitárlemezére befért volna. Kísérletezik, hibázik, újrakezdi, érdeklődéssel fordul a gitár felé, mint gyerek a játékkacsához. Ezt a szólót eleve nagy formában kezdi, ihletetten játssza végig, belekezd valmi King Konghoz hasonló dallamba (amit a végén valamelyik billentyűs fel is idéz), belesül, áttér valami másra, és egy pillanatig sem nyúl semmilyen sémához, automatizmushoz. Ebben az időszakban már teljesen egyéni a játékmódja.

A borítón található szövegekben több emlékezetes mondat is olvasható. „Fontos mondanivalóm van a világ összes csini embere számára. Legytek csak csinosak, talán szépek is, de akkor is több van belőlünk, öreg anyabaszókból, úgyhogy csak vigyázat.” ’89-ben én igazán nem voltam egy anyabaszó, de a seregből éppen leszerelve azért ez jelentett valamit. „A Fine Girl-t stúdióban vettük fel, és azért került a lemezre, hogy konzervatív rádióállomások is játszhassanak tőlünk valamit, ezáltal ráébresztve az embereket arra, hogy létezik ez a lemez.” Maga a tény, hogy a szövegek rajta voltak a borítón, ráadásul az össze kiszólással, beszólással, tréfával és rontással együtt, szó szerint, nagyon imponáló volt.

Oly sok év után, és a többi Zappa-lemez ismeretében a Tinsel Town-on található zene nem kopott meg számomra, bár kétségkívül a helyére került (eleve nem gondoltam, hogy ez Zappa legkiválóbb munkája). A mai napig nagyon tetszenek rajta a díszítések, Tommy Mars szinti-orgiája az Easy Meat-en, Bob Harris falzettója, a parodisztikus zenei betétek, a tökéleteshez közelítő éneklés. Majdnem minden zenésztől tudnék jobb pillanatokat idézni más lemezekről (Collaiuta, Barrow, Vai, még Tommy Mars sem ezen a lemezen alkotott igazán nagyot, érzésem szerint), a You Are What You Is-féle tömény slágergyűjteményekre sem férne rá feltétlenül minden szám erről a lemezre. Én azonban az elsőnek kijáró tisztelettel és szeretettel hallgatom a mai napig. Nagy élmény minden egyes alkalommal.



unclejoe, 2005, augusztus 19 - 19:23
Figyelmesen végighallgattam ezt a Zappa albumot is, kétszer. Érdekes zenei megoldások, trükkök, montázsok jellemzik, de nekem túl töménynek tűnik ez az album. Kis pihenő benne a Party Rap és a Dance Contest. A "For The Young Sophisticate" tetszik a legjobban, a Sheik Yerbouiti-t juttatja eszembe, ami az első lemez volt amit Zappatól hallottam, és azóta is a kedvenceim közé tartozik. Különösen "Peaches III."-nak örültem, ami a Hot Rats-ről már ismert volt számomra, persze itt egy "kicsit" másképp előadva. No meg a gitár szóló a "Bamboozed by Love"-ban igen kedvemre való.
 
Igazán figyelemre méltó számomra, hogy a dalok amelyek különböző koncerteken lettek felvéve, úgy vannak összefűzve mintha stúdióban vagy legalábbis egy koncerten rögzítették volna őket. Zseniálisnak tartom a lemez keverését. Összbenyomásom, hogy egy jó Zappa albumról van szó, de az az érzésem, hogy nincs a 10 "legfontosabb Zappa album " között. Most is ez szól és pontszámaimat 6-ról máris 7-re növeltem..
 

 
balint képe
balint, 2007, május 9 - 20:05

Nagyon jó lemez ez, és a 96-os újrakeverés óta hibák nélkül, nagyon szépen is szól. Érdekes apróság, hogy Ed Mann alig néhány számban játszik (a 79-es darabokon).

Fantasztikus volt a 80 őszi-téli felállás: az ifjú Steve Vai, két remek énekes, Bob Harris süvöltő falzettója - és a remek-utánozhatatlan Vinnie Colaiuta is visszatért, és jobban játszik, mint valaha. Érdemes figyelni a szóló-kíséreteit, de a szimplább dalokban is remek, eleven, fantáziadús.

Az itteni anyag egy része a Crush All Boxes lemezen jelent volna meg, ott több hallatszik Bob Harris trombitájából, kár, hogy a Tinseltown-on szinte teljesen levették (Easy Meat). De nézzük dalonként:

Fine Girl - nagyon jó kis stúdiódal, húzós a basszus, szépen szól - jó idétlen a szövege.
Easy Meat - a klasszikus. A pár elérhető felvétel közül ez a az alap. Nagyon szép a szóló, és erőteljes a szóló után belépő ének (a fordítás pont itt sánta kcisit, majd javítom).
For The Young Sophisticate - Love Of My Life - I Ain't Got No Heart: hülye kis dalok, jól szólnak, szerencsére rövidek;
A Panty Rap idétlensége talán nem a legerősebb része a lemeznek, de szerintem nem vészes, ahogy a Dance Contest sem - egy kis lazítás, ki lehet bírni, meg az előbbi alatt viszonylag szép zenei puttyogás van. Aztán egy nagy szóló: nem véletlen, hogy a Now You See It, Now You Don't is a 80 őszi turnéról való. Jellemző különben, hogy a Shut Up 'N' Play Yer Guitar lemezre is nagyon nagy arányban kerültek fel ennek a korszaknak az improvizációi, Colaiutával és Barrow-val.

Fantasztikusan gazdag volt a fenti felállás repertoárja, az itt közölt dalok viszont viszonylag szűk keresztmetszetet adnak, hiszen mind új felvételek: nem feltétlenül a legnagyobb zenei kihívások, de jó dalok, és az életmű klasszikusaivá is váltak az idő múlásával. Ha ez nem is 100%-osan igaz a The Blue Light-ra, a címadó Tinseltown Rebellion-ra viszont mindenképpen. A vokál- és verbális őrület-orientált dalnak (is) ez a legjobb felvétele - szerintem. Ahogy jó a Pick Me, I'm Clean is - nem feltétlenül maga a dal, de a benne rejtőző szóló miatt. A turnén ezt akár 10-15 percig is húzták, nagyon klassz.

Bamboozled By Love - egyszerű, buta kis blues-paródia, de érdemes figyelni a dob-kíséretet,nagyon gazdag és rafinált: a hangsúly a szokásos 1-3 helyett a 4. ütemen van, ez nagyon izgalmassá teszi, Colaiuta remek.. Utánanéztem, Wackerman és Logeman is így játszotta.

Brown Shoes Don't Make It - a régi klasszikusokat a 79-es felállás adja ezen a lemezen, Cuccurullo gitárja viszonylag hangsúlyos. Jó kis hangszerelés, szépen kidolgozták.
Ahogy nagyon szép Peaches III is: bár - ahogy a borító mondja is - kicsit őrült változat, de itt is érdemes a részletekre figyelni: Colaiuta mellett nekem a korszak hőse Arthur Barrow: nagyon izgalmas, gazdag a játéka. Figyeljünk rá - hallgassuk meg a Peaches-t csak a basszusra figyelve! Nagyon szép, intelligens, muzikális...

Szóval a lemezen nem az instrumentális nagyágyúk, hanem a vokális darabok vannak előtérben (Ike Willis és Ray White! - a You Are What You Is előszele?), ami viszont egyáltalán nem baj: a lemez ugyanúgy alkalmas a laza délutáni bólogatós zenehallgatásra, mint a jobban odafigyelőre, hiszen a felvonultatott opuszok fantasztikus minőségnben szólalnak meg, és szinte minden itt megjelenő dalnak az itteni a legjobb rögzített változata. Lehetne vitatkozni esetleg a válogatás szempontjain, a talán túl sok dumás részen, de (ez fanatizmus?...) nekem ezek valamennyire Zappa preferenciáit is mutatják, a nei kedves részeket emelik ki, ami a lemeznek egy újabb érdekes síkja, és azért szerintem nem is annyira hosszúak, hogy zavaró lenne, sőt: a koncertélményt erősitik meg, valamelyest. A zene pedig, ami ugye körbeveszi, hát az meg remek. 10 pont.

Szólj hozzá!

Címkék: véleményezés

A bejegyzés trackback címe:

https://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr633478023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.