Emlékeztem hogy volt valami postásos sztori:
- Father of Invention - Pittsburgh Post Gazette, 1997 okt. 3. - Barry Paris,
Frank Zappa posztumusz zenei bemutatkozása a Pittsburghi Szimfonikusokkal most lesz a hétvégén (1997), de hadd kezdjem egy publicitást eddig ugyancsak nem kapó személyes történettel.
a jóval korábbi (1969) Igor's Boogie és a kottája itt!
1978 októbere volt, Zappával egy intenzív "munkaebédünk" volt épp a nagyszerű Carlton Házban. A legfontosabb feladatom az volt, hogy közvetítsek Zappa és Andre Previn között, mindketten Krysztof Penderecki különös zenéjének kedvelői voltak.
Az istenek úgy rendezték, hogy Zappa ugyanazon a hétvégén lépjen fel a Stanley-ben, amikor Previn és a PSO egy Penderecki darabot adott elő a Heinz Hall-ban. Mindegyiküknek adtam egy jegyet a másik koncertjére. Zappa óvatos volt mindenkivel, nagyon faggatott:
– Milyen ez a Previn?
– Ó, csodálatos – mondtam lelkesen – elképesztően tehetséges, nyitott, úgy játszik Mozartot mint egy angyal, jazzben improvizál, filmzenéket ír, épp most csinált egy briliáns darabot Tom Stopparddal, ő az első aki a PSO-nak vezényli az ismeretlen Stravinsky-t, Tippet-et, Rorem-et, Harbisont…
Zappa megszakította az ömlengésemet:
– Tudtad hogy Igor Stravinsky postása a középiskolai angoltanárom volt?
Senki nem tudta jobban kizökkenteni az embert a gondolatmenetéből, mint Frank Zappa.
– Nem vicc, ismertem Hollywoodból. Abbahagyta a tanítást, mert rájött hogy postásként többet keres, Stravinsky meg pont az ő útvonalán volt.
Úgyhogy kidumáltuk Stravinsky reklám-szemeteit, aztán javasoltam, hogy írjon egy darabot erről (…), de elhárította az ötletet:
– Egy átlagos amerikai 2,5 másodpercig tudja összpontosítani a figyelmét. Nem megy ez az amerikaiaknak. És mivel nem megy nekik, ezért – szórakozásképp – bármit elfogyasztanak amit eléjük tesznek.
