Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

A dezinfó nem viccel - GNL Zappáról (FZ 75)

2015.12.22. 20:04 mB

broadway_the_hard_way_inner_photo.jpg

Fantasztikus, hogy 2015-ben ennyi hibát lehet egy cikkbe zsúfolni. A szöveg kritikai kiadása következik, színnel jelölve a tárgyi tévedéseket és a helyesírási hibákat, elütéseket, de a "javítás" ürügyén belekerült újabb tévedéseket is. Ezeket jeleztem a szerzőnek, de a javítás helyett minden hozzászólásomat törölte (a saját blogján 4-5-öt javított belőlük, nem tudni milyen szempont alapján válogatva).

"A zene a legjobb" - zárta évtizedeken át minden interjúját az a görög-sziciliai-zsidó ősökre visszatekintő amerikai muzsikus, akinek vérlázító szövegei, keserű poénhegyei az Egyesült Államok újkori történetének legpontosabb lenyomatai voltak. Hetvenöt éves lenne ma Frank Zappa.



A nagyorrú, sovány, ravasz szemű, harcsabajszot viselő, baltimore-i születésű gitáros eredetileg vegyészetet tanult, a hangszerek közül is inkább az ütősök érdekelték, és kortársaival ellentétben nem a rock and roll, hanem a dzsessz, még inkább a kortárs kamarazene érdekelte. Közismert legenda róla, hogy a 15. születésnapjára kapott pénzt arra költötte, hogy felvegye a kapcsolatot Edgar Varesével, a műfaj nagymesterével. Gitározni csak 18 évesen kezdett el, és több éves zajgazdag pengetés után 1964 májusában, anyák napján alakította meg Los Angelesben a “nyugati part legborzalmasabb bandáját”, a Mothers Of Inventions-t. Ez a társulat nemcsak külső megjelenésében volt szörnyű, hanem zenéjük is alaposan próbára tette a hallgatók idegeit: rock, free-jazz, kuplé, amerikai táncdal vegyült tűzoltó-zenekari hangzással és minősíthetetlen macskazenével.

1966-ban jelentették meg első lemezüket, a Freak Outot, amelyet a kritika egy része elátkozott, és a betiltását követelte, másik része viszont úgy értékelte, mint egy önmagával meghasonlott Amerika pontos kórkép-kollázsát. Az élő koncertek közönsége hasonlóan megoszlott: volt, aki kikérte magának a sok “disznólkodást”, mások meg kifejezetten élvezték az olyan morbid happeningeket, mint amikor Zappa arra szólította fel a jelen lévő tengerészgyalogosokat, hogy szedjenek szét egy manökenbábut, mintha Vietnamban lennének…

Az 1968-as Uncle Meat kettős album eredetileg filmzenének készült, de a producerek megijedtek a Motherstől, az albumon viszont végérvényesen kiderült, hogy ezek a csúnya fiúk nagyon tudnak zenélni, és “hamis hangjaik” tele vannak ötlettel, humorral. FZ előtt semmi nem volt szent: jó kedvvel köszörülte a nyelvét az amerikai intézményeken, a tévék előtt vacsorázó kispolgárokon, a kockafejű militaristákon, a show-business bájgúnárjain, és az őket kísérő pillangókon, de leszedte a keresztvizet a divathippikről és a szalmaláng-lelkesedésű békeharcosokról is.

Fordulópont volt Zappa pályáján az 1969-ben készült Hot Rats album, amelyet elsőszülött fiának, Dweezilnek ajánlott és teljesen a jazz-rock jegyében készült. Mind a hat darabja remekmű, a legnépszerűbb közül a Willy The Pimp című nagy gitárszóló lett, amelyet barátja, Captain Beefheart énekelt, és a Peaches En Regalia, amelyet évtizedekkel később is műsorán tartott. Innentől kezdve párhuzamosan készítette kabaré-rock-operáit (a hollywoodi klisékbe oltott „zenekari napló”, a 200 Motels, amelyből szintén „nézhetetlen” film lett, The Grand Wazoo, Sheik Yerbouti, Joe’s Garage), és “komolyabb” lemezeit (Wakajawaka, Orchestral Favourites, Sleep Dirt), amelyeket azért mindig megspékelt néhány gyalázatos zenei fintorral. (Kiadott egy nagylemezt összegyűjtött hallgatásairól is, amelyet a rajongók vettek, mint a cukrot, jóllehet címéhez “hifi” hűen egyetlen hang sem volt rajta.) Akadtak kifejezetten „slágergyanús” lemezei (persze a slágert is „zappásan”) kell érteni, mint a Chunga’s Revenge (1970), a Transsylvania Boogie-val, az Apostrophe (1974) a címadó darabbal, amelyen Jack Bruce-szal játszik, a Zoot Allures (1976), a már-már kibírhatatlan női sikolyokkal illusztrált The Torture Never Stops-szal.

fz_forditva_2.jpg

Ugyanakkor 3-4 órás koncertjein nagyszerű, szinte korlátlan zenei paletta bemutatásával lepte meg a közönséget. E sorok írója 1982. májusában részesülhetett ebben az örömben a párizsi Hyppodrome de Pantin sátorteteje alatt. Élő előadásainak hangulatát talán a Roxy and Elsewhere (1972) a Zappa in New York (1977), és a The Best Band You Ever Heard In Your Life (1991) adja vissza a legjobban. Ez utóbbi, amelyet utolsó, 1988-as turnéján vettek fel, arról vált nevezetessé, hogy saját darabjai közé beiktatott néhány világslágert (Ring of Fire, I Left My Heart In San Francisco), „reggae-sítette” a Led Zeppelin Stairway To Heavenjét, valamint Ravel Bolerójának zseniális átiratát. Közben még arra is maradt energiája, hogy „gitáriskola” lemezt készítsen Shut Up ’n’ Play Your Guitar (1981) címmel. A tripla albumhoz egy tanítványt kért fel, aki önként ajánlkozott a partitúrák megírásához. A nebulót Steve Vainek hívták.

Mivel társulatát gyakran átalakította, az új tagokat emberfeletti munkára kényszerítette: indulásnak 110 darabot kellett megtanulniuk. A nagy bohóc a zenében nem ismert tréfát: ha valaki megbízhatatlan volt, ivott, vagy kábítószerezett, a legnagyobb tehetségnek is gondolkodás nélkül kitette a szűrét. Érdekes azonban, hogy bár rengeteg nagyszerű muzsikussal dolgozott együtt – csak néhány név: Ian Underwood, Don Preston, Jimmy Carl Black, Aynsley Dunbar, George Duke, Terry Bozzio, Chester Thompson, Eddie Jobson – a legtöbben legjobb formájukat éppen mellette érték el, a Zappa Bandből való távozásuk után ritkán tudtak élvonalban maradni. Ami pedig a humort illeti, Frank többször kijelentette, hogy ő soha nem akar „vicces” lenni, egyszerűen ez jön ki belőle…

A 80-as években Zappa egyre politikusabbá vált: a reaganizmus álszentségét és a yuppizmust pellengérezte ki a You Are What You Is-ben, a Mothers Of Preventionben az “erkölcsromboló” rockzenészek elleni hadjáratot festette le vérfagyasztón, míg utolsó stúdióalbuma, a Broadway The Hard Way az 1988-os elnökválasztási kampánynak és hátterének (tv-evangelisták, híradó-sztárok) groteszk lenyomata. Szövegeinek megértéséhez nem csupán az angol nyelv, hanem az amerikai közélet, sőt időnként még a néger szleng ismerete is elengedhetetlen volt, mint például a Thingfish (1983) című őrülethez. Ha kortársai közül Lou Reed volt New York krónikása, akkor Zappa volt Amerika görbe tükre. Közben kiadta kamaraműveit is, Nagano Ken, illetve Pierre Boulez vezényletével. Munkájának nem kis elismerése volt, hogy a The Perfect Stranger (1984) című lemezét Boulez világhírű Ensemble Intercontemporain-je játszotta. Koncertjein különben ő maga is szívesen váltotta fel időnként gitárját karmesteri pálcára.

Zappa sosem volt kibékülve a sajtóval, annak felszínességével. „Mi a rock-újságírás? Írni nem tudók kérdeznek beszélni nem tudókat olvasni nem tudók számára” – idézik tőle számtalanszor. 1981-ben a Time magazin felkérte egy kisebb esszére, amelyet aztán elutasítottak arra hivatkozva, hogy „hülyeségeket hordott össze”. FZ kitolt velük, mert a szöveget rátette a You Are What You Is borítójára. Címe: „Say Cheese…” Lehet, hogy nem is a „hülyeség” miatt dobták vissza? Az sem véletlen, hogy szinte minden róla szóló könyv, életrajz kudarc volt, ezért is írta meg az Igazi Frank Zappa könyvet (The Real Frank Zappa Book), amely természetesen nem szokványos „memoár…”

Frank Zappa a 80-as évek végén súlyos beteg lett: prosztatarák támadta meg. Visszavonult a színpadtól, utolsó éveiben összegyűjtötte a világban kallódó élő kalózfelvételeit, majd némi stúdiómunka után kiadta őket egy tízlemezes sorozatban You Can’t Do It On Stage Anymore címmel. A lázas gyűjtőmunkának azóta számos más eredménye is felszínre bukkant, köztük az 1978-as kiadatlan opera, a Läther, vagy olyan koncertalbumok, mint az Anyway The Wind Blows vagy a Make A Jazz Noise Here. (Sokszor még a rajongók sem tudják pontosan, hogy melyik jelent meg hivatalosan, melyik kalózban…Azt tervezte, hogy dokumentum-sorozatot készít a kelet-európai rendszerváltásokról, 1991-ben Budapesten és Prágában is járt, nálunk a Tabánban lépett fel, de sajnos egészségének romlása megakadályozta ebben. Utolsó munkája 1993 őszén a Yellow Shark (Sárga cápa) című kamaralemez volt, amelyet a Frankfurti Szimfónikusokkal vett fel. Ennek megjelenése után egy héttel hunyt el, 53 éves korában. Több mint száz hivatalos lemez maradt utána. Négy gyermeke közül lánya Moon, illetve két fia, Dweezil és Ahmet megpróbált nyomdokaiba lépni, de az apa öröksége túlságosan súlyosnak, követhetetlennek bizonyult. Dweezil azóta számos koncertet adott, köztük Budapesten is, Zappa plays Zappa címmel, tisztességgel ápolva azt a zenei kincset, amely ugyan apja szavaival szólva „kommerciálisan nem potenciális” de megkerülhetetlen azok számára, akik magukénak érzik a 20. század modern zenekultúráját.

zappa2.jpg

9 komment

Címkék: magyar sajtó 2015 dezinfó

A bejegyzés trackback címe:

https://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr228192290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2015.12.22. 20:36:56

Göbölyös N. László mellett szólva, a hozzászólásokat minden bizonnyal nem ő távolította el. Ugyanakkor, ha valaki "érzésből ír" (ezen jót nevettem) még nem feltételezi a tárgyi tévedéseket. Most is itt a polcomon Az ajtókon innen és túl című kötet, ami egyrészt egy túlzásoktól sem ódzkodó rajongói könyv, ugyanakkor egy alaposan megírt munka. Rongyosra olvastam középiskolás koromban. Viszont emlékszem arra a néhány kapitális hülyeségre, amit a szerző a King Crimsonról vagy Captain Beefheartról írt (és ott talán Zappáról is, ebben nem vagyok biztos). Ellentmondásos figura, na. Igazából annyira nem is értem ezt a dolgot.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2015.12.22. 20:42:08

@Rátosi Milán: de igen, ő távolította el, a saját blogján, ott próbáltam vele beszélni - válaszolt is, kb.: "javítom amivel egyetértek". Hozzászólásonként (amit aztán gyoirsan törölt) 1-2 módosítást megtett, míg végül MINDEN kommentet levett, a sajátját is.

Ugyancsak ő írhatta a 70-éves MTI-ből körözött megemlékezést (azt is kimásoltam ide annakidején), ami rövidebb, de arányosan pont ennyi hiba van benne.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2015.12.22. 20:46:29

@mB: Azt hittem a Gépnarancsról lettek törölve a hozzászólások, figyelmetlen voltam.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2015.12.23. 18:15:48

érdekesen alakult a "kommunikáció", a legutóbbi levelében

- "háborúskodást" emlegetett, miközben elég pontos hibamegjelöléseket írtam, nem személyeskedést, ezeket nemigen javította,
- helyette minden hsz-emet törölte
- közölte hogy az én sem vagyok a "szentírás" - nem mintha ezt állítottam volna, sőt: mindenhol megadtam külső (!) forrásokat (persze ezeket is törölte :-) );
- azt írja hogy a 70-évfordulós szövegnek nem ő a szerzője - ami gyanús, de készséggel elhiszem, de akkor a mostanihoz nyúlt valaki mástól, azaz az ismeretlen eredeti szerzőtől gátlástalanul, mert sok mondat teljesen azonos, a hibák jellemzően ugyanazok, a nyelvi fordulatok nagyon egyezőek.

És hát "majd" javítani fog - nyilván mikor elmúlik már minden aktualitás (mint hogy elmúlt), és úgysem olvassa senki. Totál nem értem miért jó valakinek hogy így építi le a renoméját, a megbízhatóságát.

Na mindegy - azért vicces végignézni a fenti színkavalkádon: igényes cikk volt.

Veréb Béla 2015.12.25. 13:01:00

Én azt nem értem, hogy miért kell ennyi hamis információval meghamisítani Zappa életét, munkásságát. Nem igaz, hogy Göbölyös nincs tisztában a saját írása pontatlanságaival. Lassan eljutunk odáig (persze egy kis túlzással), hogy Zappa olyan nagyon liberális volt. hogy már elvesztette az eszét és úgy adta ki őrületbe hajló deviáns lemezeit.
Szóval nekem ebből már elegem van! Csak egy wikipédia szócikket és diszkográfiát kellett volna elolvasni, de még erre se volt képes. Nem kell a (szerintem) tudatos hazugságokat szó nélkül hagyni, legyen az bármilyen elismert újságíró.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2015.12.25. 16:19:06

@Veréb Béla: Szerintem itt nincs többről szó, mint puszta figyelmetlenségről, némi hányavetiséggel nyakon öntve. Bálint részéről a szemöldökráncolás és a gúnyos kacaj egyébként teljesen jogos. GNL munkásságát nem ismerem behatóan, jelent meg néhány olyan könyve, amik abszolút hiánypótlók voltak a maguk idejében, persze sokszor pontatlan és nehezen visszafejthető forrásokból táplálkoztak. Ebből a szempontból egy abszolút respektálható figura. Manapság viszont az ilyen malőrök már nem biztos, hogy könnyen elnézhetőek.
Ami engem igazán zavar ebben a cikkben - a tárgyi tévedéseken túl -, hogy Zappának olyan vonásait domborítja, amik nem biztos, hogy hozzájárulnak ahhoz a képhez, ahogy az utókornak illene látnia őt. Persze, ez már egy teljesen szubjektív terület. Abban mondjuk nem vagyok biztos, hogy az utókor bárhogyan is látni szeretné őt.
Erről a csendlemezes baromságról meg végképp le kéne már szakadni.

Richard Xenos 2016.01.05. 13:01:40

Szerintem legjobb, ha Zappát a művein keresztül "ítéljük meg", így nem számít ki mit mond vagy gondol.
A művei pedig nagyszerűek.
Egy - a mi szerencsénkre munkamániás - zseni volt.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2016.01.05. 21:47:45

@Richard Xenos: azért csak-csak számít az! :-) Különösen innen nézve: ha egy honlap azért jött létre (márpedig ez azért jött létre), hogy minél többet tegyen azért, hogy egy kevéssé ismert emberről VALÓS információk legyenek elérhetőek, akkor a kiigazítás kapásból a feladata. De amúgy is, bármiről is legyen szó: az ember általában igyekszik pontos lenni, vagy jelezni másnak az elcsúszást, hogy az javítható legyen.

Számomra a dologban a legérdekesebb és legmulatságosabb az ezutáni befeszülés: AZÉRT SEM javítok, azért is csak személyes megtámadásnak tekintem a dolgot. Miközben három klikkelésbe kerülne hogy kijavítsa a saját hitelességén esett csorbát.

Bónuszhumor: a történések közepében kidobott a kereső GNL munkái között egy könyvtervet Zappáról (a kiadó csődje miatt nem valósult meg) - a fentiek alapján az lett volna még egy mulatságos olvasmány...

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2016.06.05. 14:22:25

a mai, friss félreinformálás kapcsán ide hátranéztem - a Gépnarancs közben simán levette a teljes cikket... Hát, ez is egy kritika - GNL blogján a szöveg továbbra is fent, makacsul ragaszkodva a tévedések zöméhez, hehe.
süti beállítások módosítása