Nagyon tartottam Frank Zappa fényképezésétől. Hírhedt volt a kreatív excentrikussága, én meg rettegtem, nem tudtam hogy birkózom majd meg ezzel. Még a zenéjét sem ismertem - persze, hallottam számait, zseniálisak voltak, de csak az alapos ismeretével lett volna megérthető ez a zsenialitás; a legtöbbje hallgathatatlannak tűnt, legalábbis nekem. Tehát nem tudtam volna Frank Zappának mondani semmit, ami az ő szellemi szintjére emelt volna. Azt tudtam hogy remek képeket tudnék csinálni, de azt is tudtam hogy nem versenyezhetek az ő szellemével.
Zappa azonnal meg akarta csinálni a képeket, úgyhogy hátra mentünk a háza mögé és ott találtuk ezt a sok bizarr fotó-szituációt, amik egyszerre voltak hóbortosak és fantasztikusak. Nem kellett mondanom vagy irányítanom semmit: csak elkezdett hülyéskedni mert jól érezte magát. Frank maga volt Frank - csinált egy kis performanszot nekem és a kamerámnak, minden irányítás nélkül.
