Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

Feljegyzések a hátsó sorból (07 - Dob/ütő, Cheep, Dupree's)

2014.07.27. 20:11 mB

Ruth Underwood Roxy copy.jpg(A Roxy By Proxy album fülszövege, 7. rész, írta Ruth Underwood - 6. rész itt; a bevezetés itt!)

DOBPÁRBAJ (szólók) és a DOB/ÜTŐS darab

A Don’t You Ever Wash That Thing? George zongoraszólója után szokás szerint egy kirobbanó dob-párbajba fordult, és valóban: mi más is jöhetett volna? Úgy érzem hogy a koncerteknek ez a virtuózan virtuskodó pillanata fordulópont: a feszesen szerkesztettből a lazább, szabadabb formájú szakaszba való váltás hírnöke. A dobos-ütős közjáték Frank zenei inspirációhoz kiváló háttér volt. Mikor Ralph volt az egyetlen dobos, Frank maga is gyakran beszállt ütőhangszereken. Ha nem, akkor az én részvételemet irányította a jellegzetes kézjeleivel, néha a megszokott színpadi helyéről, néha a felszerelésemhez egész közel jőve és nagyon konkrétan megmutatva, rámutatva a kívánt hangokra – gyakorlatilag „rajtam” játszott. Ahogy mindig, Frank átlátott mindent és mindenkit, és a megbeszélt kézjelekkel csodálatos zenekari hatásokat ért el, lényegében ott a helyszínen komponált. Bármikor feje tetejére állíthatott mindent és elindíthatott akár egy blues szólót vagy spontán tevékenységekbe vonhatta a közönséget. Végül általában visszatértünk a DYEWTT megírt befejezéséhez, ami egy piciny ám tekintélyes és szigorú valcer-műremek volt, visszafojtott és robotikus, disszonáns és hipnotikus, és a korábbi ünnepélyességek fényében teljesen váratlan. (Ez a kis kompozíció kódaként funkcionált, egy kis ABA formájú gyöngyszem volt, talán csak egy perc hosszú, de abszolút felejthetetlen. A B rész egy Hindemith-típusú korál a Fender Rhodes-on és vibrafonon, érzékeny és édes és teljesen pompás! A Roxy & Elsewhere felvételen csak az utolsó harmada hallható (16:59) – az A rész visszatérése után – de legalább kapunk belőle egy kis ízelítőt. Talán megjelenik majd egy teljes változat is valamikor a jövőben.

Frank ezen a koncerten mindkét kiváló dobosát szólózni hívta. Tökéletes alkalom volt bámulatos technikai képességeik és a szekció új, hátul rejtőző tagjának, Chesternek a bemutatására. Ralph és Chester nagyon különböző hátterűek, zenei képzettségűek és személyiségűek voltak – játékstílusuk ezt világosan meg is mutatta. FZ először az ütem tartását és a „groove”-ot bízta a zenét még kevéssé ismerő Chesterre. Ez felszabadította Ralph-ot bonyolultabb feladatok felé, így lehetőségünk volt szélesebb ütőshang-spektrummal dolgozni. Ahogy egyre jobban összeszoktak, Ralph és Chester önálló zenei döntéseket kezdtek hozni a feladatköreiknek megfelelően. Az egyik első lépésként úgy egy terc különbséggel hangolták be a dobjaikat, a jól érzékelhetően változatos és elkülönülő karakter érdekében (Chesteré volt a magasabb). Frank a zenészeiben mindig meglátta a lehetőséget és úgy használta fel és feszítette tovább a tehetségüket, hogy messzebb jutottak saját elvárásaiknál is. Izgalmas és inspiráló volt ezt az élményt együtt megélni – és látni hogy már kész, beérett művészek hogyan változnak és fejlődnek tovább.

Az első szóló Ralph-é, a bal csatornán, Frank adja a kézjeleivel a zenekari hátteret és crescendókat, majd beinti Chester szólóját, a jobb csatornán. Több FZ által irányított oda-vissza váltás után a banda váratlanul egy meglepő, rögtönzött eseményre vált: Frank úgy gondolta hogy játsszuk el az ezután következő darabnak csak a dob és ütős-szólamát. Vajon hányszor fordul elő bárkivel, hallgatóval vagy zenésszel, hogy egy teljes zenedarabnak csak egy bizonyos szólamát hallja egy élő koncerten? Elbűvölő ezt most újrahallani, különösen mert a darab hangszerelése olyan komplikáltan összefogott. Első alkalom volt, és nem hiszem hogy még egyszer előfordult volna (de igen: még legalább egyszer, novemberben elhangzott - mB). Nagyon bonyolult volt előadni, akár a többi szólammal, akár azok nélkül: volt egy pont, amikor Ralph-nak a marimbám alá kellett másznia hogy elérje az én felemen levő hangszereket. A Barcus-Berry hangszedők miatt szerencsére kisebb volt az ütőhangszer éles rezonátorainak mérete, így Ralph minden alkalommal sértetlenül került elő! Aztán mindketten otthagytuk az üstdobot és a gongot, pusztán kényelmi okokból, és a csillogóan gazdag „ütőhangszerek fala” hatást Ralph adta elő vibrafonon, én pedig marimbán. Hála Istennek nevetségesen túl voltunk próbálva! (…és még mondja valaki hogy a dobosok nem is igazi zenészek…)

CHEEPNIS

Ez az ihletett őrület Frank tisztelgése bizonyos típusú szörnyfilmek iránt, igazi FZ formában: különlegesen jólsikerült bohózat és kifinomult zenedarab egyszerre.

Most hogy a dob és ütősszólamok kapcsán már ennyire informáltak lettünk, észre lehet itt venni egy Ralph által csodásan megszólaltatott plusz csörgődobot, ami nem szerepelt az előző előadásban. Nemrég beszéltem vele erről, de nem tudott visszaemlékezni hogy mi is az oka ennek a kis eltérésnek. Az én elméletem egyszerű: nem lévén biztos benne hogy Frank aznap elhagyja-e a lobbanékony Cheepnis dob/ütős változatát, Ralph talán nem akarta megkockáztatni hogy ütők nélkül éri a dolog, és úgy döntött hogy biztos ami biztos a kezében tartja őket, így viszont elvesztve a csörgődobozás lehetőségét.

Néhány további adalék a megszállott hallgatók figyelmébe:

A „Frunobulax” nevet Gail találta ki, egy tehén nevéből, amit Moon rajzolt öt éves korában.

Bőséges „ahá”-k rohannak át néhány dalon, különösen ezen: ezzel Frank az én nevetésemet imitálta (néha egész mániákusan), egyfajta folklorisztikus vezérmotívumként, a következő évben még inkább beépítve a műsorba.

Bruce utánozhatatlan táncstílusa a Cheepnis alatt olyan hipnotikus volt, minden testrésze különböző irányba mozdult egyszerre, aminek következtében megjósolhatatlan, de elegáns módokon dobálta magát ide-oda a színpadon. Alig tudtam levenni róla a szemem hogy játsszam a saját szólamomat.

A Roxy & Elsewhere albumon tartozik a Cheepnis-hez egy élvezetes bevezetés, ahol FZ elmagyarázza a dal születésének motivációját.

Napoleon pont akkor csatlakozott a bandához mint Chester, három hónappal a Roxy bulik előtt, de a Cheepnis nagyon hamar a sajátja lett. Eltúlzott, széles mozdulatokkal mutatta be a dalban levő összes történést, szórakoztató színjátékot produkálva. Ugyanilyen heroikus küzdelem volt Frank komplikált és mindig fontos szövegét artikulálva előadni, amihez itt külön kihívást jelentettek a rövid szünetek és a gyors tempó (jóllehet ez a változat kissé előadó-barátabb).

DUPREE’S PARADISE

Még jól emlékszem mikor a Dupree’s Paradise csak egy egyszerű, „páratlan ütemű kis dzsesszes instrumentális darab” volt, de már a próbák első néhány hete után új életre kelt. Hosszú szólóknak biztosított termékeny talajt szinte mindenkinek (leszámítva a tartózkodó ütőhangszerest), és a nagyvonalú forma könnyedén alakítható volt. Ahogy minden zenész más típusú zeneszerzésben érzi otthon magát, a Dupree’s Paradise viszont ellenállt minden egyszerű kategorizálásnak. Míg FZ világában mindig igaz volt hogy bármikor történhetnek tervezetlen és váratlan dolgok, ebben a darabban a kísérletezés még inkább elvárt és bátorított volt, egy-egy zenész mélyebb kreatív felfedezésekbe bocsátkozhatott. A legkiemelkedőbb és legnagyhatásúbb részek George improvizált bevezetői voltak, amik idővel igazán kidolgozottá és merésszé váltak. Önmagukban is figyelemreméltó darabokként hangulatok, hangszínek és stílusok széles skáláját mutatták be. Ebbe Frank alkalmanként beleszólt a kézjeleivel, máskor viszont teret hagyott George-nak hogy egy teljes világot építsen fel és magával vigye a csapatot. Ennek befejeztével George egy bizonyos zongora-akkordot játszott: ez a közelgő gyors, négy-ütemes, FZ-komponálta zongora-futamot jelezte nekünk, ami már magának a darabnak volt a kezdete. Mindig úgy gondoltam erre az akkordra mint a „Rejtély akkordjára”, egyfajta főhajtásként Szkrjabin 1907-es „Az extázis költeményére”, de valójában semmiféle rejtély nem volt ebben: ez egyszerűen a megkomponált darab első öt (vagy több) hangjegye volt (fisz, G, D, A, B, mind ereszkedő, stb.), elnyújtott tremolóként játszva. Hozzászoktunk hogy azonnal reagálunk erre a hangra, mintha álmunkból hívna minket vissza a valóságba a fantáziavilágunkból… de az egyes zenészek szólóival aztán további csodák következtek. >>> 8. rész

Ruth Underwood Roxy2.jpg

Creative Commons Licencfordítás: Marosi Bálint - a munka a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.

Szólj hozzá!

Címkék: dob fülszöveg turné73 a zenéről

A bejegyzés trackback címe:

http://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr726549481

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.