Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

A New Times 1973-as interjúja

2013.12.08. 00:09 mB

FZ An Interview 1973 476c.jpg

Zappa: Egy interjú


Jó koncert volt. Nem kerül majd lemezre?

Hm, felvétel éppenséggel készült... kvadrofónban.

Egy Live in Phoenix?

Nem tudom. Majd meghallgatom a szalagot ha hazaérek és ha van rajta valami ami elvarázsol akkor lemezre teszem. Sok olyan helyen játszottunk ahol különös dolgok történtek – mind jó, tudod, és nehéz eldönteni melyik is a legjobb, melyik jelenjen meg.

De stúdióban is voltam úgy három hétig és azt hallanod kell, őrületes. Tényleg, néha utálok is kijönni koncertet adni mikor tudom hogy mennyire jól szólna stúdióban.

Akkor miért játszol élőben? Úgy tűnik stúdióban jobban kézben tudsz tartani mindent, a zenéd nagy része kötött.

A megjelenítendő gondolataim egy része meglehetősen bonyolult és ha ezek nem hajszálpontosan szólalnak meg, értve ez alatt a hangszerek egymáshoz képesti kiegyensúlyozottságát és így tovább; akkor néha a rossz üzenet megy át.

Aki ért valamit a hangszereléshez, az tudja hogy mit jelent néhány radikálisan különböző megszólalású hangszer jelenléte egy zenekarban. Van egy hegedű, egy harsona, egy trombita és többféle fafúvós: négy különböző hangszín és ha együtt játszanak egy akkordot akkor a köztük levő egyensúly kritikus, és nem mindig lehet megmondani hogy ki az aki kilóg. Márpedig ha egyvalaki kilóg, akkor azt az akkordot rossznak fogom hallani.

Erre való a papír.

A papír? Hogy érted?

Sokszor kotta kell a zene előadásához.

Ja, a hangszerelések nagy része persze papíron megírt zene, de ezt mindenki megtanulja és fejből játsszuk. Más részeket meg csak eldúdolok nekik, és nyomjuk a bugit.

Miket hallgatsz szívesen mostanában?

Főleg klasszikus zenét. Varèse, Stravinsky, Xenakis, Messiaen, Honegger, Boulez, Ravel, Debussy – ilyesmiket.

Szereted a mostani dolgokat is, mint a Mahavishnu Orchestra?

Csak az első lemezüket hallottam és ahhoz nincs hozzáfűzni valóm. De most vagy 11 koncertet fogunk játszani velük a következő turnénkon. Végig együtt fogunk fellépni.

Úgy tűnik mintha te és McLaughlin és Davis hasonló trendet jelölnétek ki... amit azért tartok érdekesnek mert nagyon is különböző környezetből jöttök.

A ritmikai aspektusra gondolsz, vagy a dallamvezetésre, vagy mire?

Mindkettőre, és ahogy a kettő hat egymásra.

A dallamok tekintetében nem találok túl sok közöset a miénk és a Mahavishnu dolgai között, illetve a mi csapatunk és Miles Davis között az egyetlen közös hogy mindkettőnknél van trombita.

Ritmikailag van valamennyi hasonlóság, mert sok nyolcadot és tizenhatodot játszunk és páratlan ütemeket és így tovább, de mi ezt csináljuk már vagy hét éve.

Zavar ha a közönség a „Louie Louie"-t kéri?

Az attól függ, tudod, azt hiszem itt most a helyén volt. A régi időkben, mikor a kicsit disszonánsabb és kevésbé jólfésült dolgaink voltak, a „Louie Louie"-t kérni szánalmas volt, mert szinte minden koncerten eljátszottuk, közben meg tényleg nagyon akarták, komolyan. Itt meg a srác tudta hogy vicces lesz ezt bekiabálni, mi meg őszintén örültünk hogy eleget tehettünk neki. Ma már mást jelent ha valaki ezt kéri. De mikor először elkezdtük játszani az emberek tényleg erre vágytak, sokkal jobban mint amiket egyébként játszottunk – akkor ez támadásként hatott.

Azt mondtad hogy a zenéd egy kicsit kevésbé...

Nem olyan disszonáns.

Hogy alakult ez a változás?

Annak kihasználásából jött, hogy más emberek játsszák a darabokat. A mostani csapatnak kivételes zenei-technikai képességei vannak. Mindegyikük mestere a hangszerének - ez nem minden Mothers Invention felállásról volt elmondható. Volt persze a múltban is egy-két kiváló zenész, de a többiek inkább a banda vicces fickói voltak. A mostani csapat a csillagokat is lejátssza az égről.

FZ 1973 band 2.jpg

Érzel-e különbséget a fogadtatásotokban az ország különböző részein és Európában?

Igen. A legrosszabb közönségünk az Egyesült Államokban Portlandban volt – ami meglepő, mert voltunk már ott kétszer vagy háromszor, de úgy tűnik a hely egész aurája megváltozott, minden más lett, nem volt valami jó. A legjobb a fogadtatásunk délen. Nagyon, nagyon jó arcok vannak délen.

A legelképesztőbb fogadtatásunk – most nem tombolva ugráló vagy zajogó közönségre gondolok, hanem arra a közönségre akik érzékelik hogy az ilyen bonyolultságú dolgokhoz komolyan össze kell kapnia magát az embernek – tehát a legelképesztőbb Memphisben volt, nagyon lassan és aprólékosan állítottunk be mindent, mikor a közönségből valaki bekiabált: „Csak nyugodtan!..." Soha máshol nem hallottuk ezt, gyönyörű közönség volt.

Milyennek találtad a ma esti fogadtatást?

Szerintem nagyon kedves volt, barátságos – semmi panaszom nem lehet. Nagyon klassz barátságos embereknek játszani.

Hogy fogadnak Európában?

Nagyon jól. A legjobb a fogadtatás Hollandiában, az egyetlen ország ahol listavezető albumunk volt: a Hot Rats és a We're only in it for the Money egyaránt elsők voltak, és jól mentek Angliában is. A Hot Rats ott is bent volt a Top 10-ben, s Németországban is jól állt. Skandinávia is jó.

Milyenek a lemezeladások itt és ott?

Figyelembe véve az egyes helyek különböző méretű piacait, azt hiszem Európában népszerűbbek vagyunk – korábban legalábbis így volt. Nem tudom hogy most mi lehet a helyzet.

Mikor is fejezted be a Grand Wazoo-t?

Múlt augusztusban. Egyszerre csináltam a Waka-Jawaka és a Grand Wazoo albumokat. Még tolószékben.

Mi történt végül a sráccal (aki lelökte Zappát a színpadról így hosszú időre tolókocsiba kényszerítette)? Rég volt.

Igen, két éve. Egy évig börtönben volt, én kilenc hónapig mankóval jártam, kiestem a pixisből vagy 18 hónapig, nem tudtam turnézni. Egy hónapig voltam kórházban és jó sokáig tolószékben, rossz volt.

http://images.moviepostershop.com/200-motels-movie-poster-1971-1010326341.jpgHogy gondolsz vissza a 200 Motels-re?

Vegyesek az érzéseim – nagyon jó lett volna ha nagyobb költségvetéssel lehetőségünk lett volna tökéletesebbé tenni a dolgainkat. De úgy alakult hogy hét nap alatt kellett leforgatnunk az egészet.

Hét nap?

Hét nap. Vágás, videó-vágás még 11 nap, aztán három hónapnyi film-utómunka, és aztán jelent meg.

A szövegben, különösen a fináléban egyfajta sztoikus belenyugvást vettem észre a korábban leszólt dolgokkal kapcsolatban. Mint az a sor, hogy „Uram kegyes légy e filmalkotáshoz / és szintúgy az egyszeri emberekkel".

Ez attól függ hogy hogy értelmezed a szöveget: a maga konkrétságában vagy engeded hogy szabadabb legyen. Ez a szöveg sok különféle módon előadható, de nem kívánnám előírni melyik is az „igazi".

A záró jelenet mindenesetre a zenei programok ilyen komolyan vett műsorvezetőinek paródiája kívánt lenni. Tudod, a „Hölgyeim és Uraim." A borzasztó ebben a zárásban, és nem tudtam erről amikor írtam... hogy Theodore Bikel maga is így szokta a színpadi fellépéseit zárni – szinte ugyanaz a szöveg, de fogalmam sem volt róla.

Szívesen csinálnál még filmeket?

Igen, év végén valószínűleg csinálok még egyet. Volt egy megbeszélésem valakivel a United Artiststól, ő finanszírozta a 200 Motels-t, három hét múlva lesz egy találkozónk.

Elégedett voltál a 200 Motels promóciójával?

Nem. Nem, pedig egy teljes programot dolgoztam ki hogy eljusson az információ azokhoz akiket érdekelhet a dolog, de az első néhány vetítés után egyszerűen elhagyták az előkészített anyagaimat, szinte titokban ment. Ezen a ponton döntenem kellett, hogy továbblépek és zenét írok vagy lehorgonyzok szépen és a következő öt évet annak az ellenőrzésével töltöm hogy a terjesztők a jó előzetest vetítik-e és a jó hirdetéseket jelentetik-e meg. Valahol meg kellett húznom a vonalat, így ezt mondtam: - „Ennyi volt, a 200 Motelsnek részemről vége".

A következő lemezünktől viszont igen sokak szeme fog elkerekedni, mert egészen fantasztikus dolgok lesznek rajta.

Inkább instrumentális dolgok?

Nem, nem. Jó sok vokális rész a legidétlenebb variációkban – amire a Mothers of Inventiontól senki nem számítana.

Játszol ezekből valamit ma este is?

Hm, a Montana stúdióváltozatától mindenkinek égnek áll majd a haja. Van egy dal amit nem játszottunk az első, de fogunk majd a második koncerten, a címe „Inca Roads". Írtam hozzá szöveget is – egy instrumentális darab amúgy különös ritmusképlettel és egy végtelen dallamkígyóval – tegnap éjjel meg írtam hozzá szöveget, ez is rajta lesz majd az albumon.

Ellenzed a stúdióban történő utómunkát, hozzátételeket?

Szívesen használok fel bármilyen eszközt amit a stúdiótechnika lehetővé tesz.

Különben mi a szarnak lenne ez a sok kiváló technika? Emlékszem, a Freak Out! album vágásakor a stúdióban csak egy négysávos magnó volt, a hangszínekkel nagyon korlátozottan lehetett játszani, a használható effektek elképesztően primitívek voltak, hihetetlen küzdelem volt hogy úgy szólaljon meg valami ahogy azt szerettük volna. Los Angelesben most van egy 16 meg egy 24 meg egy 32-sávos stúdió, fantasztikus keverőpulttal – így szinte bármilyen hangzás előállítható.

A következő lemezed kvadrofón lesz?

Az bizony. Elmondom mennyire. Legyártattam néhány különleges hangszert, például Ruth vibrafonját és marimbáját. Most monóban halljuk, de mindkettő kvad hangszer. Minden lapján jelfogó van, ezek egy négysávos dobozzal vannak összekötve. A stúdióban minden egyes csatorna három félhangot jelent a billentyűn. A vibrafonon F, Fisz és G van az egyes csatornán, aztán jön a Gisz, az A és a B a másodikon és így tovább, tehát amikor végigszalad egy dallamon, a hang körbeszalad a szobában. George (Duke) zongorájának hangszedői is egyedülállóak ebből a szempontból – mágneses hangszedők, végigmennek a húrokon mint egy gitár hangszedője. Mikor játszik, kvadban a mélyek mögötted, a középhangok elöl, a magasak meg ott túl szólalnak meg... Bejárja a teret. Ha a dobot kvadrofónban vesszük, a lábdobot középre célozzuk, olyan mintha a fejünkön dobolna...

A kvad felvételek jellemzően olyan panorámát adnak a zenekarról, mintha a zenekar előtt ülnénk, hátul a terem visszhangjával – ez a szokásos kvadrofón. Amit mi csinálunk az olyasmi, mintha a hallgató a hangszerek között ülne – nem is a zenészek között, de magukban a hangszerekben, az eredmény egészen bámulatos. Egyszerűen ellepnek a hangok. Szóval nagyon lelkesít ennek a kvad változata...

Megpróbálom megcsinálni még a turné előtt... mindenképpen lesz nyolc vagy tíz hét, mert rákerül még a vokál meg a többi.

Ki énekel most?

Főleg én, meg ez a Kin (Vassy) gyerek is most jött a csapatba. Ma játszott velünk élőben először. Teljesen alulpróbált volt, nem is volt még egyetlen próbánkon sem. A First Editionnal és a New Christy Minstrelsszel játszott. Van amit ő énekel majd, van amit Sal (Marquez, trombitás). Akár még George is énekelhet, de az ének nagy része az enyém.

Figyelj, most már tényleg ledőlnék egy kicsit.

Nagyon köszönöm.

Ó, nagyon szívesen.

Creative Commons Licencfordítás: Marosi Bálint - a munka a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.


Az interjú április 7-én, az aznapi két koncert közti szünetben készült. Kin Vassy április 7. és május 1. között volt a csapatban - részlet az utolsó, a május 1-ei fellépéséből (kalózfelvétel):

FZ 1973 Kent by mB on Grooveshark

3 komment

Címkék: audiofil zappa interjúk turné73 a zenéről

A bejegyzés trackback címe:

http://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr835680894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2013.12.08. 11:37:15

Ismerünk bootleget Kin Vassey közreműködésével?
Ez az interjú néhány alig elejtett mondatban mutat rá arra, hogy miért is szeretem ezt a felállást annyira: a különböző hangszínen megszólaló hangszerek egyensúlya tökéletesen van eltalálva. Ez az amit eddig nem tudtam megfogalmazni, viszont ez az a tényező, ami miatt úgy érzékelem, hogy egy hang többféle irányba is el tud menni, egy akkord többféle jelentést hordoz, egyszerre 2-3-4 irányba tekeri az agyamat a zene. Ez egyszerűen a legfantasztikusabb dolog.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2013.12.08. 14:34:53

@Rátosi Milán: betettem egy részt Kin Vassy utolsó koncertjéből - annyira sokat nem énekel, illetve a hangminőség is nehezen megítélhetővé teszi, azért valami akármilyen kiadványon nem lenne rossz (inkább erős tipp hogy ő énekel és nem Sal Marquez).

Nekem a "kvardofón felvétel" volt a nagy élmény az interjúban:

- ha tényleg kvadrofón szalagok vannak élő (!) koncertekről, akkor pláne nehezen érthető a ZFT szerencsétlenkedése az innen-onnan összevadászott szalagokról.

- Amit leír a marimba és a zongora hangosításáról, az pont egy múlt heti erős élményem a Road Tapes 2-t (fülhallgatón) hallgatva: George Duke zongorajátéka van a fent leírt módon gyönyörűen a térbe szétszórva. Akkor azt gondoltam hogy vagy utólag hangmérnöközték meg, vagy két zongorán játszik jobb és balkézzel, s így tehető két (vagy sok) helyre a hang a térben. Most kiderül hogy nem: szinte húronként van bemikrofonozva, és - gondolom - élőben is ugyanez a térhatás volt érzékelhető. Csodás.

(A fenti élmény a Dupree's Paradise bevezetőjében ért, ha jól emlékszem).

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2013.12.08. 20:03:35

@mB: Nehezen értékelhető tényleg. Konkrétan nem tudom eldönteni, hogy ez most nagyon jó vagy nem. Egyébként olyan bluesosnak tűnik, ami nem biztos, hogy nagyon illene ide, a tétovaságot viszont egyértelműen kihallani. Inkább nem jó, de jó, hogy ilyen is van.
A Család mellett szóljon, hogy az akkori kvadrofón felvételeket nem biztos, hogy elég egyszerűen áttenni digitális formátumba, egyéb melók is kellenek.
Amire a zongora térbeli megszólalásával kapcsolatban utaltál, azt először a doboknál vettem észre. Elképesztően szólnak: árnyalatok, rétegek, látom, ahogy szól blabla.