A Rockinform legfrissebb, a netről letölthető számából.

Anyagi okokból már nem jelenhetett meg a Rockinform legfrissebb száma, ezért a szerkesztők ingyen letölthetővé tették.

SZEMELVÉNYEK A THE WALL TÖRTÉNETÉBŐL
Roger Waters - az újság letölthető pdf-ben is

A The Wall története nem egy dallal vagy egy ötlettel kezdődött. Az egész egy kis rajzzal indult, amin egy fal volt a zenekar és a közönség között. Ez volt a kiindulópont. A kialakult történet mondhatni az én történetem. Amikor – több mint harminc évvel ezelőtt – megírtam, a mű egészére igen nagy hatással volt, hogy a háborúban elvesztettem az apámat. Ennek a szörnyű veszteségnek a rám kifejtett hatásairól szól a lemez. Arról, hogy miképp nőttem fel apa nélkül és a különbözőváltozásokról, melyeken keresztülmentem.

Mielőtt nekikezdtünk a stadionturné szervezésének, arra gondoltam, hogy bárki, aki ilyen veszteséget élt át, mint én, vagy olyan gaztettek hatnak negatívan az életére, mint egy háború, az be tudja azonosítani a saját életét ebbe a történetbe. Ha úgy tetszik, párhuzamot talál az én történetem és a sajátja között.

A történetnek sok részlete megegyezik, de legalábbis hasonlít az életem történéseihez. Sok kétségbeesett és sötét pillanatot éltem át az évek során. Amikor az első feleségem elhagyott – és ezt telefonon közölte – nagyon feldúlt voltam. Ütöttem a falat, de azért nem törtem össze hotelszobákat és nem dobtam ki a tévét az ablakon. (Az előadás keretében megteszi – a szerk.) Az egy másik sztori, az a Led Zeppelin. (nevet)

Philadelphiában voltunk egy turné alkalmával, és iszonyú szorítást éreztem a gyomromban. Meg kellett csinálnom a koncertet, pedig alig bírtam mozogni, olyan rosszul éreztem magam. Az orvos belém nyomott egy nagy adag nyugtatót, amitől egy elefánt is fejre állt volna. Úgy bekábultam, hogy szinte semmit sem érzékeltem. Az egész koncert alatt alig tudtam felemelni a kezem. Ezen élmény hatására született meg a Comfortably Numb, azonban a dal nem feltétlenül az alkoholról vagy a drogokról szól, mint sokan gondolják. Inkább az átvitt értelemben vett kábulatról, melyre a társadalomnak szüksége van.

A STADIONTURNÉ

Az arénaturnéhoz képest újragondoltam és átdolgoztam mindent, idomulva a nagy stadionok adta lehetőségekhez. A szabadtéri koncertek előnye, hogy az emberi szíveket is megnyithatja. Ezen kívül, igazán remek lehetőséget adtak a hatalmas méretek! Sokkal több mozgás, dráma és izgalom fér bele az előadásba, mint az arénaturnén. Rég csináltam ekkora show-t, mert annak idején nem tudtuk megtölteni ezt a hatalmas teret úgy, hogy az kielégítse az érzelmi, zenei és színpadi elvárásainkat. Aki anno látta a lemez bemutatásakor színpadra vitt előadást, és megnézi a mostani show-t, az megfigyelheti, hogy megváltoztattam mindent. Az eltelt időben hatalmas változások történtek körülöttünk is.

Megváltozott a technológia, megváltozott a kommunikáció formája, így most már lehetséges az elvárásaimnak megfelelő előadást létrehozni.Elképesztő a különbség az 1979-es és a mai technológia, színpadtechnika között! Egy fantasztikusan jó csapattal dolgozom, akik a mai multimédiás lehetőségeket tökéletesen kihasználva segédkeznek a látványvilág megteremtésében. Éjjel-nappal az előadás tökéletesítésén dolgozunk.

A THE WALL VETÜLETEI A TÁRSADALOMRA

Manapság egy nagy dilemmával szembesülünk: az információ használata és a technológiai fejlődés közelebb hoz-e egymáshoz, illetve segíti-e, hogy – úgy az egész emberiség, mint az egyén – megértsük egymást és ledöntsük a köztünk épített falakat? Vagy továbbra is hagyjuk gyilkolni az embereket – például Afganisztánban –, ahogy azt a háborús uszítók akarják? Reményeim szerint a technológiai fejlődés el fogja hozni, hogy végül mi – a többség – nemet mondjunk a háborúkra.

Biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, akik azon töprengenek majd, hogy mi a francról beszél ez az ember?! Vannak olyanok, akik helytelenítik, hogy bármiről is szóljon egy ilyen előadás, szerintük az úgynevezett populáris zene csak a szokásos közhelyes dolgokról szólhat. Hogy így szeretlek, úgy szeretlek, meg milyen szexis vagy, meg ilyenek... de semmiképpen sem politikáról. Nekem természetesen teljesen más a véleményem erről. Ez az előadás egyfajta színházi élményt nyújt. Senki ne úgy tekintsen rá, hogy ez egy rock and roll buli, mert ez színház! Remélem, hogy néha előkerülnek a zsebkendők, és az előadás arra bátorít mindenkit, hogy megpróbáljon beleérezni mások problémáiba.

Az volt az ötletem, hogy a Thin Ice című dal alatt olyan emberek fotóit vetítjük ki, akik háborúban vagy politikai konfliktusokban vesztették életüket. Természetesen ki lesz vetítve apám képe is, aki 1944-ben halt meg a II. Világháborúban. Ez egyfajta ökumenikus szolidaritás azokkal, akik elvesztették szeretteiket. Ezeket a fotókat ilyen emberek küldték nekem. Nagyon sok ilyen képet kaptam...

Amikor felépül a fal a színpadon, az emberek érzik, felfogják, hogy nem csak a zenekar és a közönség közé épült a fal, hanem továbbgondolják, és megértik, hogy a mindennapi életünkben is falak vannak közöttünk. Kelet és nyugat, gazdagok és szegények, vagy éppen az erősek és gyengék között. Minden a köztünk lévő különbségekről, akadályokról szól, és ezt pompásan szimbolizálja a színpadon felépülő fal. Azért érdekes számomra ez a projekt, mert mélyebb értelmezéseket is felszínre hoz, segítve ezzel a problémáink megértését.