2003-ban a Rolling Stone magazin kiadott egy különszámot, amelyben egy listát közöltek 100 gitárosról, akiket a lap a világ legjobbjainak tartott. (Angol címe: The 100 Greatest Guitarists of All Time) A felsorolt zenészek többsége brit vagy amerikai nemzetiségű. A listának nincs hivatalos jellege, kizárólag a lap szerkesztőinek akkori véleményét tükrözte. A lista zenész berkekben nagy felháborodást váltott ki.
Úgy tekintették, hogy minden szakmai alapot nélkülöz – valamint alapvető, korszakalkotó gitárosok maradtak ki a listából, míg mások érdemtelenül kerültek fel rá.
A listán Frank Zappa a 22.
2011-ben ennek a csorbának a kiküszöbölésére a magazin egy új listát adott ki, amelybe 35 gitáros került be újonnan, akik a 2003-as változatban nem szerepeltek (érdekes, hogy nem került a 100-ba Yngwie Malmsteen, Joe Satriani, Steve Vai, vagy Gary Moore). Közülük a legelőkelőbben rangsoroltak: Albert King (13.), Chet Atkins (21.), Elmore James (30.), Billy Gibbons (32.), Prince (33.), Curtis Mayfield (34.), John Lee Hooker (35.), Mick Taylor (37.) és Muddy Waters (49.). Az első tízbe a korábban 70. helyre rangsorolt Eddie Van Halen (8), illetve a 2003-ban 50. helyezett Pete Townshend (10.) került be. (wikipédia, magyarul)
Mikor gitározni tanultam, elvarázsolt ez az album - meséli a Phish gitárosa, Trey Anastasio 2005-ben Zappa 1981-es tekervényes szólógyűjteményéről, a Shut Up 'n' Play Yer Guitar-ról. - Minden gitáron lehetséges határig elment, amerre senki más soha nem járt. (...) Koncerteken fel-alá sétált a színpadon, vezényelte, irányította a zenekarát. De ahogy szólóra került a sor, teljesen egybeolvadt a hangszerével... a zene igazán a lélekből jött.
A listáról részletesen - ugyanott a szavazók névsora;
- Ki túl elöl, ki túl hátul - a lista egy kritikája (főleg Zappára kihegyezve).
