Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

Dupree's Paradise ('74 Helsinki)

2011.08.24. 01:00 mB

(Dupree's Paradise)

FZ: Hölgyeim és uraim, a következő dal azt a témát feszegeti, hogy hogyan is SZEMBESÜLÜNK a részle- ges, hogy is mondjam... – ezek a nyelvi korlátok, nem akarok sokáig rugózni ezen emberek, de hogy megértsék hogy mit is fog mondani a dal közben annak az esélye nagyjából NULLA.

Amit tehát csinálni fogunk: eljátsszuk ezt az instrumentális számot, ami nagyon finoman indul, nagyon könnyed, hogy aztán kicsit később egy orgazmikus őrületbe csapjon. Hé, tudom hogy élvezni fogják. Katonák is vannak a közönségben, biztos vagyok benne. Ez aa szám… annyira finoman fogjuk indítani hogy azt még George sem tudja – elő az ujj-cintányért, George.

George: Oké…

FZ: Hoppá! A szám címe, emberek, "Dupree's Paradise”. Ez mindig George ujj-cintányér játékával kezdődik. Egy kis pálcával ütögeti, és amikor senki nem számít rá, ráüt az ujjára!

George: Ááá!

FZ: Még egyszer, George!

George: Ó, áá!

FZ: Igen! Még, George!

Napoleon: Ne bánts, Dupree! Ne bánts, Dupree!

FZ: Üsd magad, George. Fájjon, George!

FZ: Úúúú!

George: Ó, ez az, ez az!

Napoleon: Ne bánts, Dupree! Ne bánts, Dupree!

FZ: És most vidd át teljes őrületbe! Üsd magad, George!

George: Aúú! Á!

FZ: Zongorázz, George.

FZ: A Mogyeszt Muszorgszkij daloskönyv bemutatja…

Napoleon: Gyere vissza!

..........................

George: És akkor történt! Nem is tudom mi volt az… csak hallottam hogy jön... a szomszédból… hallottam játszani a basszust. Mit csinál? Nagyon fura zajok… Mit játszik ez az őrült reggel nyolckor?! Én próbálok aludni, ez az eszement a szomszédban meg játszik és Ruth meg egész közben… heheh… egy percet sem tudok aludni, közben nők jönnek ki a hallból, beszélgetnek… KAPCSOLD KI AZT A MAGNÓT! Ez mind így igaz!

FZ: Rikki, don't lose that number... You don't wanna lose that number, Rikki... Hé Ruth, van Suzi Quatro kazettád?

George: Mondom Ruthnak, hogy „Szólj Iannak hogy hagyja abba a basszusklarinétozást!” De ő azt mondta: „Nekem tetszik! Különösen ha közel van hozzám”. Azt mondta hogy szereti érezni a vibrációt közel a... – én megkérdeztem: „Miért, mit csinál?” Ő meg azt felelte: „Játszik rajta… és aztán.. és, és, és.. ah ah!”

FZ: "Harlem Nocturne," első felvétel.

George: „Ah, ah, most vág bele a refrénbe!…”  (Dog Breath idézet) Én meg csak: „Te jó ég! De lehetne bugi is….” Majd megcsináljuk a Montanában. És, öö… hehe, így csinált, hehe – őrület!

FZ: Bocsánat… öö, bocsánat – jenki kutya? Amerikanischer Schwein? Bocsánat, megtenné hogy kinyitja a bőröndjét, kérem?

Napoleon: Jawohl! Emigráns vagyok…

FZ: Ó, igen…

Napoleon: Ön honnan származik?

FZ: Nos, elmagyarázná nekem, kérem, hogy mit keresnek ezek a törülközők a bőröndjében?

Napoleon: Törülközők? Milyen törülközők? Ja ezek, ezt el tudom magyarázni, tudja…

FZ: Ne jöjjön maga is azzal, amit Suzy Cohen mondott mikor legutóbb belépett az országunkba. Ne próbálja beadni nekem hogy a hotel kérte meg, hogy „Kérem, vigye ezeket haza!...”

Napoleon: Próbáltunk fizetni értük!

FZ: „...vigye ezeket haza magával.”

Napoleon: Próbáltunk pénzt adni nekik…

FZ: Ne jöjjön azzal hogy próbált fizetni a törülközőkért.

Napoleon: Próbáltunk… próbáltunk márkát ajánlani nekik, és…

FZ: Nem... magukban, amerikaiakban egyszerűen nem lehet megbízni.

Napoleon: … Quatro

FZ: És az sem lesz jó pont ha hívod Herbet.

Napoleon: Adni akartunk nekik…

FZ: Le van tartóztatva! Fel a kezekkel!

Napoleon: Nem! Ebben az országban nem! Ha táncolok elenged?...

FZ: Kicsit később, aznap éjjel… a törülközők… a titokzatos törülközők… a végzet törülközői… Suzy törülközői…

A 25-30 perces szám szerkezete '74-ben jellemzően (a CD időpontjaival):

  • George Duke kézicintányér és őrület

  • George Duke billentyűs őrület és szövegimprovizáció (turnétörténetek)

  • Dupree's Paradise főtéma (7:22-)

  • fuvolaszóló (Napoleon, 8:26-)

  • basszusszóló, ritmikai játékokkal (9:44-)

  • billentyűszóló (11:20-)

  • kettes-hármas közös dob- és ütősimprovizáció (14:28-23:58)


Egy rokon változat (26:23 - profi keverőpultos), Harrisburg PA, 1974 október 29. (vagy november 7. - ellentmondásos infók). Az elején kiderül, hogy Napoleon egy karácsonyfadísz, Zappa viszont - mint kiskutya - lepisili a fát. Tom Fowler basszuson ismét remekel.

szövegimpró – billentyű + dili – dupree főtéma - szaxofon – basszus - közös ütős impró – gitár

4 komment

Címkék: szövegelés dalfordítás online zene

A bejegyzés trackback címe:

https://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr703172434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2011.08.24. 20:06:11

Ha az ember csak így leírva olvassa ezt, kicsit olyan, mintha Ionesco írta volna. Mintha elbeszélnének a szereplők egymás mellett- helyenként. A zene, a koncert kontextusába helyezve nyer értelmet, ott derül fény arra, hogy mennyire rétegzett is ez a dolog. Ez jelenti egyben a problémát is: ez ott a pillanatnak szólt. Szimplán hallgatva legfeljebb részletekbe tudok belekapaszkodni. Nagyon jó kis hangzásai vannak George Duke-nak (hallgatom épp ezt a Helsinki bulit), de a részek közt nincs igazi kohéziós erő, ami ezt a 24 percet dallá kovácsolná, még annyi sincs benne, hogy legalább valami egységes hangulati utazás legyen. Ott és akkor, na ez már egy más kérdés. Arra akartam legutóbb is utalni, hogy, ha ezt akkor látom élőben valószínűleg ez a rész, ami talán legjobban megmarad bennem a koncertből (persze túl sok itt a "ha"), így viszont örülök, hogy nem kazettán van meg és nem kell kivárnom, amíg áttekerem a következő nótára.
7:22nél ellenben gyönyörűen megtelik élettel az egész. Az azért kissé bántó, hogy a dobszólóba is odakeveredik az utólag hozzáadott/lecserélt lábdob.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2011.08.25. 14:04:26

@Rátosi Milán: jó, jó, mondjuk nem véletlen hogy eszembe sem jutott (eddig) foglalkozni vvele, pláne nem lefordítani. :-) A CD-n is ilyesztőnek tűnik néha a 25-30 perc, tényleg a mostani cseverészés miatt hallgattam meg vagy 3-4 variációt ilyen-olyan koncertekről.

Nade pont ennek nyomán lepett meg az az (ismételt) felismerés, hogy nagyon szépen vannak strukturálva ezek az „improvizációk”, amiknek egy-egy része lehet esetleg idegesítő (de inkább vicces, illetve az is vicces, hogy mennyire jól érzik magukat a zenészek, ha nem is mindig értjük hogy miért), de 1.) egy-egy ilyen szakasz max 4-5 perc, azaz egy normál számhosszúságnyi, másrészt szinte SOHA nem a szó hagyományos értelmében vett „szólók”, azaz nem egyvalaki van CSAK elöl, míg a többiek hátul szuszognak, hanem valakinek a hangsúlyosabb improvizációjába a többiek is aktívan benne vannak: csodás a dob-basszus kíséret a billentyűszólók alatt, az idétlen párbeszédek is mindig (szükségszerűen) többszereplősek, így sok meglepetést és izgalmat hozhatnak (a résztvevőknek is), de a nagy kedvenc a („dobszóló” helyetti) ütősimprovizáció: a két ütős együtt, néha Zappa is beszáll – és messze több ez már mint valakinek a szólója: ez már közös játék, szabályokkal de szabadon – és főleg EGYÜTT. És minden "improvizációs" jelleg ellenére szépen kézben tartva, strukturálva.

Ezért élmény ezeket a maratonokat nekem hallgatni, sokadszor is és sokadikat – miközben persze bevillan hogy FZ vagy a család a hivatalos kiadványokra lehet hogy jobban és célzottabban is válogathatna, de hát ott egye meg a fene – Fowler basszusszólója így is úgy is fantasztikus. :-) (itt fent 13:55-nél)

A szövegek meg tényleg idétlenek, sokkal inkább szólhatnak a zenekarnak mint a közönségnek, és Zappa láthatólag a fülszövegben meg sehol máshol se tesz meg túl sokat azért hogy ez esetleg jobban érthető legyen – ki tudja hogy mennyire volt ez így egyáltalán folyamatos vagy mennyire van vágva?... Azért a veleje nagyjából kibogozható, de főleg hogy nagyon vidámak. Az meg azért mégiscsak VALAMI, hogy Napoleon a karácsonyfadísz (a fenti kalózon)… ;-) Hát nem? De.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2011.08.26. 16:29:57

@mB: Pont a szólók, improvizációk mellett futó kíséret az, amire eddig nem figyeltem. A nehézséget az is jelentheti, hogy a zene nem folyamatos, a szöveges poénkodások elterelik a figyelmet. Az intenzitás lankad, a zene nem képes fenntartani a folyamatos feszültséget, így a figyelmem is rendre elkalandozik. De! Feltettem a Torture Never Stops-t a Buffalorol, ahol szintén nem sikerült kibékülnöm Tommy Mars végtelen Smooth Jazz szólójával, és figyelem a kíséretet. És Valóban :)
Bocsánat a kifejezésért, de a faszér' nem láttam Zappát élőben...

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2011.08.30. 22:29:45

@Rátosi Milán: ha már Buffalo, akkor érdemes (például) a Chunga's Revenge-et meghallgatni CSAK a dobra figyelve.. :-)

És ha már dob (és megint 74): a fenti csapat kíséreti részéből kiemelném most Chester Thompsont: nem tudom hogy akkor fejlesztette-e ki ebbéli technikáját, mikor ketten voltak dobosok (Roxy) vagy így született, de kevesen tudnak ilyen finom hangszőnyeggel megtölteni egy számot. Érdemes megfigyelni a Montana nyitását, a Florentine Pogenét, vagy akár és főleg az INCA ROADSot: azóta sem próbálta senki (Joe Travers sem, pedig a 74-es változatot omímelik) hozzá hasonlóan nyitni a számot, pedig nem egyzserű kettő-négyet öt, hanem egy nagyon finom hálózatot finomkodik a bevezetés alá.

Kicsit el is szomorodom mindig a szám más évekbeli előadásain, mikor BÁRKI MÁSTÓL egy sima umm-paff umm-paff kezdést hallok...
süti beállítások módosítása