"Frank Zappa nevét nem nagyon emlegetik referenciakánt divatosan rendezetlen frizurájú fiatal popzenészek, lemezeit ritkán látjuk viszont a „mérvadó” magazinok „Minden idők...” kezdetű listáin, digitálisan remaszterelt újrakiadások és box setek sem jelentek meg tőle mostanában – Zappa mégis minimum Lennonhoz fogható jelentőségű alakja a rocktörténelemnek. A napokban elhunyt öreg haverja, Captain Beefhart után most ő is kap egy profilcikket a Recordertől."
Nem is akármilyet - hosszú, alapos, informatív, végigszalad a majsztró pályáján, eljut egészen a Hammersmith Odeonig. Riszpekt (ismét Enrico gyűjtése).
Zappát mindig is bántotta, hogy a világ hóbortos csodabogárként tekintett rá, és hogy kizárólag novelty slágerei váltak széles körben népszerűvé (Don't Eat The Yellow Snow, Bobby Brown Goes Down, Valley Girl stb.), s nyilván nem örülne, ha tudná, hogy még 2010-ben is amolyan Weird Al Yankovic-féle figurának tartják őt sokan. Időnként irritáló cinizmusa, emberi gyengeségei, és finoman szólva is hullámzó színvonalú életműve ellenére adjuk meg neki a tiszteletet, és nevezzük annak, aminek ő tartotta magát: Frank Zappa, amerikai komponista ma épp hetvenéves lenne.
