Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

Over-Nite Sensation

2010.10.01. 00:20 mB

Nagysikerű, széles körben ismert és elismert album, Zappa második aranylemeze az USÁban, a későbbi lemezeket meghatározó zenei világgal. A 3-6-perces dalokba Zappa sikerrel építi be szokásosan összetett struktúráit, a lemez szinte mindegyik dala "slágerré" vált.
A lemez 32. volt a Billboard listáján.

[1973. szeptember 7. | The Mothers, LP, DiscReet MS 2149 | >>Information INK | nr. 17.]


Dave McMacken grafikus a lemezborítóról - részletes videóinterjú ugyanerről!


Az album dalai:FZkovetkezo.jpgFZelozo.jpg

  1. Camarillo Brillo3:59
  2. I'm the Slime3:34
  3. Dirty Love2:58
  4. Fifty-Fifty6:09
  5. Zomby Woof5:10
  6. Dinah-Moe Humm 6:01
  7. Montana6:35

...az Apostrophe (') és az Overnite Sensation lemezeken vannak a legjobban játszott dobszólamok, amiket életemben hallottam. (Chester Thompson)

Montana by Frank Zappa & The Mothers of Inventions on Grooveshark

Az Over-Nite Sensation és az ezt követő Apostrophe (') albumokon többé-kevésbé ugyanaz a zenészgárda játszik, erről a két kiadványról készült az Eagle Rock Entertainment kiadásában a Classic Albums: Apostrophe (')/Over-Nite Sensation című DVD.


Zenészek:

  • Frank Zappa – gitár, ének minden számban, kivéve: "Fifty-Fifty" és "Zomby Woof"
  • George Duke – szintetizátor, billentyűs hangszerek
  • Bruce Fowler – harsona
  • Tom Fowler – basszus
  • Ralph Humphrey – dobok
  • Ricky Lancelotti – ének: "Fifty-Fifty" és "Zomby Woof"
  • Sal Marquez – trombita, ének: "Dinah-Moe-Humm"
  • Jean-Luc Ponty – hegedű, mélyhegedű
  • Ian Underwood– klarinét, fuvola, altszaxofon, tenor szaxofon
  • Ruth Underwood – ütők, marimba, vibrafon
  • Kin Vassy – ének: "I'm the Slime", "Dinah-Moe-Humm" és "Montana"
  • Tina Turner and the Ikettes - vokál (a lemezen nincs feltüntetve)

http://www.everythingathon.com/zappa-overnite-sensation-900.JPG

2 komment

Címkék: 70es évek sorlemezek

A bejegyzés trackback címe:

http://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr342350711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2012.03.17. 14:03:59

Az Over-Nite Sensation volt az egyik legelső Zappa album, amit megismertem. Onnantól fogva Zappát egy darabig pusztán ezzel az instant idiotizmussal azonosítottam, persze ez rövid idő (nagyjából néhány nap) alatt elmúlt. Elég hamar feltűnt - többek között -, hogy a Zomby Woof teljesen eszement ritmikai akrobatikája messze túl mutat a szimpla ökörségeken, a humor pedig több szinten is értelmezhető. Ez pedig igazán vonzóvá tette ezt a zenét számomra. Ennyire tisztán azért nem emlékszem erre a dologra, de nagyjából így történt. Gondolom.
Így közel száz album után is azt kell mondanom, hogy az egyik legkülönlegesebb, legegységesebb Zappa lemezzel van dolgunk, ha nem is feltétlenül a legjobbal.
Az album pedig egy teljesen beteg sztori fűzér, a nóták jórészt a szexuális furcsaságok különböző dimenzióit tárják fel, tele túlzásokkal. A humor Zappánál egyike annak a mondjuk három (vagy öt, nem számoltam) dolognak, ami totálisan elválasztja őt mindenki mástól. Ilyen messzire nem ment senki, mégsem húzza az ember a száját, mert olyan zenei köntösbe van az egész öltöztetve, amit hallva én személy szerint elkezdem keresni a jelentést, emögött a humor mögött. Ezek az ironikus túlzások egyszerűen a társadalom műanyag/agyvérszegény/nekemtökmindegymilyen rétegének valóságát állítják pellengérre és természetesen azokét, akik előidézik ezt a valóságot. Meg azokét, akik annyira különbnek hiszik magukat, hogy azt gondolják, hogy ez mindenkiről szól, csak épp róluk nem. A bohóc mindig a mi köntösünkbe bújik, mikor rajta nevetünk, valójában saját magunkat nevetjük ki, viszont ebben semmi újdonság nincs. Zappát az eszközök emelik ki a szimpla bohóc bandából. Zeneileg végtelenül kiművelt, összetett, mégis spontánnak ható kompozíciókkal támad ezen az albumon (is). Ami már elsőre feltűnt, az Tom Fowler basszusa. A Fifty-Fifty-t egy az egyben elviszi, mániákus módon szaggatja a húrokat. A nótában egyébként is marha jó szólók vannak, előbb Duke, majd Ponty, végül Zappa. Utóbbi szólói itt még messze nem olyan ötletesek, viszont stúdiólemez lévén, nem is öt perces hangkereséseket kapunk, hanem kidolgozott szólókat, amik hozzájárulnak a dalok dinamikájához.
A nyitó Camarillo Brillo valami kellemes, melankolikus hangulattal bír, a végén a fúvósok meg annyira szépen rétegzettek, csak ráerősítenek erre a hangulatra. Egy képzeletbeli 10es skálán, minden szám 11 pontot kapna, a Dirty Love meg 12őt, mert az volt az első nagy kedvencem, azzal együtt, hogy talán a legegyszerűbb nóta. Egy szimpla sláger, az idiotizmusa viszont pusztító. A másik kardinális pontja a lemeznek, a záró Montana. Zappa szólója alatt Fowler kísérete egyszerűen verhetetlen Tina Turnernek meg majd kifolyt az "arany szeme" mire a lányokkal fel bírták énekelni azt a bő fél perces középrészt. A Zomby Woof ritmikailag komplex, sűrű, a hangszerelés rendkívül összetett. Kifinomult. Az ennél is semmitmondóbb kifejezéseket most inkább magamban tartom. Egy nagyon jól körülhatárolható, fogós, iszonyat gyilkos lemezről van itt szó, én most csak kevergettem a forró kását.
Hogy Bálintot idézzem: "Vegyél kettőt!"

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2015.04.07. 10:05:20

Rájöttem hogy ezt a lemezt fordítva kell hallgatni:

Montana
Dinah-Moe Humm
Zomby Woof
Fifty-Fifty
Dirty Love
I'm the Slime
Camarillo Brillo

Kiváló indítás a Montana, a többi is remekül épül mindig az előzőre, a Camarillo Brillo meg a laza, könnyed ráadás (ahogy koncerteken). Szépen átszámoztam, most így hallgatom.

A hangzás valamiért nem a barátom továbbra sem: a 2012-es keverést hallgatom, de nincs az az élmény mint a One Size... lemeznél: a hengszerek nekem nagyon elbújni látszanak egymás mögé, a dob és basszus szenzációértéke nemigen érződik, ahogy az egyes hangszerek önálló élete sem. Tesztelgetem még ezzel a fordított sorrenddel, hátha közelebb visz - mert azért jó lemez ez.