Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 3

2010.10.01. 00:40 mB

Zappa koncertfelvételekből összeállított hatrészes sorozatának harmadik darabja, 1989-ben jelent meg, nagyrészt a 84-es felállásra koncentrálva. Az egyes részek folytatólagosan, egymás után jelentek meg, de az 5. és 6. rész megjelenésekor a CD-k tárolására alkalmas díszdobozt is kiadtak.

[1989. november 13.; Zappa, 2CD, Rykodisc RCD 10085/86, >>Information INK - nr. 54.]


A YCDTOSA sorozat (fülszöveg) - A YCDTOSA sorozat kivesézése (kritika)


A lemez számaiFZkovetkezo.jpgFZelozo.jpg
Minden szám Frank Zappa szerzeménye.

1. CD (1984)

  1. Sharleena – 8:54
  2. Bamboozled by Love/Owner of a Lonely Heart – 6:06
  3. Lucille Has Messed My Mind Up – 2:52
  4. Advance Romance – 6:58
  5. Bobby Brown Goes Down – 2:44
  6. Keep It Greasey – 3:30
  7. Honey, Don't You Want a Man Like Me? – 4:16
  8. In France – 3:01
  9. Drowning Witch (1982 és 1984) – 9:22
  10. Ride My Face to Chicago – 4:22
  11. Carol, You Fool – 4:06
  12. Chana in de Bushwop – 4:52
  13. Joe's Garage – 2:20
  14. Why Does It Hurt When I Pee? – 3:07

2. CD

  1. Dickie's Such an Asshole (1973) – 10:08
  2. Hands With a Hammer (Bozzio, 1977) – 3:18
  3. Zoot Allures (1976, 1982) – 6:09
  4. Society Pages (1981) – 2:32
  5. I'm a Beautiful Guy (1981) – 1:54
  6. Beauty Knows No Pain (1981) – 2:55
  7. Charlie's Enormous Mouth (1981) – 3:39
  8. Cocaine Decisions (1984, 82) - 3:14
  9. Nig Biz (1982) – 4:58
  10. King Kong (1982-1971) – 24:32
  11. Cosmik Debris (1984) – 5:14

Zenészek

1984

vendég:

1981-82

1971

  • Frank Zappa – szólógitár, ének
  • Mark Volman – ének
  • Howard Kaylan – ének
  • Don Preston - billentyűs hangszerek, elektronika
  • Jim Pons – basszusgitár, ének
  • Aynsley Dunbar – dobok
  • Ian Underwood – gitár, fúvósok, altszaxofon, billentyűs hangszerek

1973

  • Frank Zappa – szólógitár, ének
  • Napoleon Murphy Brock – szaxofon, ének
  • George Duke – billentyűs hangszerek, ének
  • Tom Fowler – basszusgitár
  • Bruce Fowler – harsona
  • Ruth Underwood – ütőhangszerek, billentyűs hangszerek
  • Ralph Humphrey – dobok
  • Chester Thompson – dobok

1976

  • Frank Zappa – szólógitár, ének
  • Napoleon Murphy Brock – szaxofon, ének
  • Andre Lewis – billentyűs hangszerek
  • Roy Estrada – basszusgitár, ének
  • Terry Bozzio – dobok

További közreműködők:

  • Diva Zappa – dalszöveg
  • Mark Pinske – hangmérnök
  • Kerry McNabb – hangmérnök
  • Bob Stone – hangmérnök, felvételvezető, újrakeverő, felügyelő

2 komment

Címkék: 80as évek sorlemezek turné84 ycdtosa

A bejegyzés trackback címe:

http://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr582524261

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2013.03.16. 17:55:48

előkerített 2005-ös vélemények:
---------------------
balint, 2005, október 17 - 00:28

Egy-egy lemez önmagában is értékelhető, de más kiadványokkal való viszonyában is. Most a hangsúlyt azért magára a lemezre szeretném helyezni, de próbálok róla egy kicsit "ahhoz képest" is beszélni. Azaz egy kicsit időzni a 84-es felállásnál - mert ennek a kiadványnak az első fele (szinte) teljes egészében ebből az időből való.
Előzmény: a 81-82-es turnécsapat hihetetlen erős volt, amihez képest a 84-es felállás meglepően kicsiny: se ütős, se csodagitáros… Ami van viszont: remek hangú énekesek (Ike Willis is visszatért!), kicsit rockosabb, gitárorientáltabb hangzás, és nagy jókedv.

Rengeteg anyag jelent meg erről a turnéról, és azt is olvastam valahol, hogy - számomra elég meglepő módon - a repertoárja is majdhogynem ennek a csapatnak volt a legnagyobb. A zappabarátok körében azonban elég mostoha sors jut 84-nek: a kis csapatméret, Wackerman idétlen digitális dobjai, a dilis számok nem tették túl népszerűvé. Zappa ugyanakkor valamiért nagyon kedvelte ezt a felállást - a sok kiadvány legalábbis erről tanúskodik, a YCDTOSA sorozatban is sok-sok 84-es anyag van.

Nos, én sem tartozom ennek a korszaknak a nagy rajongói közé… A DOES HUMOR BELONG IN MUSIC? lemezt nagyon ritkán hallgatom: a dalválasztás nekem esetleges, a 16 perces Cleveland nehezen viselhető, a hangzás borzasztó száraz, a szólók sem a kedvenceim, és valahogy se füle se farka az egésznek.

Épp ezért volt - nagyon kellemes! - meglepetés jelen lemez! Azok az erények csillognak itt, amiket a Does Humor-on nem igazán éreztem: élet, vidámság, játék, bohóckodás… És a szólók is jók! Persze a fentiek csak akkor működnek, ha passzol a dalválasztás is. Voilá:

A Sharleena remek! Nagyon jó nyitás - a szóló alatti alap az egyik kedvencem. És a bónusz a szóló maga: a 15 éves Dweezil kezdi, aztán Apa is beszáll: két Zappa, egyszerre! Nagyon szép, nagyon megható percek - és a közös szóló!... Nagyon erőteljesen térnek vissza aztán a dalhoz - a szóló alatti érzelmi töltethez méltóan. És persze mindenki énekel… erős!

A Bamboozled By Love nagy sokk annak aki először hallja! Borzasztó idétlen - a hangulatot csak tovább fokozza a szóló alatt az Owner of a Lonely Heart riffje… És az az idióta tempó… Őrület!
Szép a Lucille (vokááááál!.....), és passzol a csapathoz az Advance Romance is, jó, telt a szóló alatti kíséret, sűrű a dob, Ike Willis is rázogat azt hiszem valamit... A Bobby Brown megbocsátható, mert elröhögik a végén - aki nagyon unja, annak is üdítő lehet ez a változat. A röhögés kitart a Keep it Greasey-ig, és jól áll a csapatnak a Honey, Don't You Want a Man Like Me is, jól hozzák ennek és az előzőnek a hülye ritmusát. A lemez első 50 perce nekem nagyon rendben van tehát (szép szólók a Drowning Witch-ben!), a végét egy kicsit már laposabbnak érzem. Bár olvastam valahol, hogy a lemez értéke, hogy pár soha ki nem adott darab van rajta (Ride My Face To Chicago; Carol, You Fool; Chana In De Bushwop), de nem érzem, hogy annyival gazdagabbak lennénk velük.

Mindenesetre jó kis kiadvány ez a 84-es csapattól - azért a 4-es válogatásról a Brown Moses és az Evil Prince címú remekeket még el tudtam volna viselni.

_ _ _ _ _ _ _ _
A 2. CD a Roxy koncertről származó Dickie's Such An Asshole című dallal nyit - nagyszerű! Milyen kár, hogy így, külön jelent meg! Nagyon együtt van ez a csapat, nagyon szépen szól! A folytatásban következő dobszólót és a Zoot Allurest is szeretem Bozziótól - szép a pillanat, amikor a 76-os felvétel hirtelen átvált 82-be!

Az ezutáni rész a 81-es felállás vokális darabjaiból áll - kicsit feleslegesnek érzem: nem ezek az adott csapat legjobbjai, és szerintem a You Are What You Is lemezen szebben szólnak. A Cocain Decision közepén egy kis speciális koncerthangulat: könnygázbomba... de öröm a Nig Biz jelenléte (már 82-84), fura, hogy korábban nem jelent meg sehol. A King Kong montázs nekem néha kicsit bizarr a maga 24 percével, de ha belefeledkezem, meglepően finom tud lenni.
A záró Cosmik Debris megintcsak kicsit feleslegesnek tűnik - talán egyfajta keretes lezárás ezzel a 84-es dallal? Ám legyen.

A lemez tehát nem remekmű, de vidám, nagyon élvezhető - sok ismerősnek innen állítottam össze "ismerkedési szegmenseket", azt hiszem, sikerrel. A 84-es anyagokból nálam előkelő helyen áll, és a YCDTOSA sorozatból sem az utolsó.

------------------------------------

ungawa, 2005, október 17 - 21:24

Hosszú ez a lemez, legnagyobb részéről mégsincs sok mondanivalóm. Az első CD, azaz a 84-es együttes felvételeinek meghallgatása most is szenvedést okozott, mi több, mérhetetlen unalmat. Vékony, élettelen a hangzás, vagy ahogyan vissztérően fogalmaznak vele kapcsolatban, steril. Tény, hogy jónéhány számot eleve nem szeretek: a Keep It Greasy, a Honey, don’t you want..., az Advanced Romance személyes toplistám leghátsó helyeit foglalják el, és itt is borzalmasan unalmasak. Nem beszélve a nyitó darabról, noha éppen ez a lemez jobb darabjai közül való, de legalábbis igazán emlékezetes, ahogy a két Zappa, Frank és Dweezil zeneileg összegabalyodik egy véghetetlen szólóban. Emellett itt is remek a Drowning Witch, az első gitárszóló fantasztikusan szép, ihletett – na talán ez az, ami a lemez nagy részéről hiányzik, az ihlet, az ötlet, a meglepetés. Átlagosan igényes amerikai popzene, makulátlan vokálokkal, itt-ott vicces ötletekkel, de valahogy azok is olyan nyilvánvalóak, kábé, mint a komolyzenei viccek, amikor vibrátóznak a hegedűk – értem, hogy ez humorosnak van szánva, de nem nevetek. Illetve a Carol, You Fool azért tényleg vicces – ami jellemző az egész lemezre (a nagyszerű kórusok), azt ebben tényleg minden határon túlhajtják. És szép a Joe’s Garage, megható, röhögtető, mind a három akkordjával és a fantasztikus szaxofonszólóval; kicsit az eredeti paródiájaként is hangzik, ami azért is különös, mert már az eredeti is egyfajta szeretetteljes paródia volt...

Az első CD megpróbáltatásai után a második már egész élvezetes; azt hiszem, ha valaki a hagyományos rockzene felől közeledik Zappához, akkor egész jó bevezetés lehet. Itt is vannak érthetetlen dolgok: a Cocaine Decisiont Zappához mérten mindigis érthetetlenül méltatlannak és gyengének találtam, és az sem egy egetrengető ötlet, hogy a koncerten kitört lövöldözést is rátették a lemezre. A Cosmik Debris egy annyira jó szám, hogy megbocsájthatatlan az a minden karaktert nélkülöző előadás, amit Zappa a CD végére biggyesztett. Kiemelkedően szép viszont, ahogyan a Hands With A Hammer (kitűnő!) dobszólója a leheletfinom Zoot Allures-be szalad bele. Ez a téma nekem amúgy is a gyengém, minden változatát szeretem, de ahogyan itt minden egyes hang összes felhangja, visszhangja, zöngéje, rezgése hallatszódik, az meseszép, és éles ellentétben van a lemezt (főleg az első részét) uraló arrogáns egyhangúsággal és érzéketlenséggel. Igazán ütős a Nig Biz blúza, a Beautiful Guy megunhatatlan megaeklektikus miniatűrje, lendületes a Charlie’s Mouth és a Society Pages.

Hogy a Dickie’s Such An Asshole hogyan kerül ebbe a társaságba, annak csak Zappa lenne a megmondhatója; mozaikos szerkesztésmód ide, váratlan logikai bakugrások oda, ez a választás még zappai szemszögből is érthetetlen, már csak azért is, mert maga a szám többet érdemelne, hiszen egyenest a legendás Roxy-időkből került elő. Akkoriban talán nem tartozott a kiemelkedő szerzemények közé, de nagyon jellemző és szép darab, egészében is és részleteiben is, utóbbiakra csak két példa: Napoleon éneke és Frank szólója.

És van a lemezen egy King Kong is. A téma végigkíséri Zappa egész zenei pályafutását, hirtelenjében hét lemezt számoltam össze, amin szerepel, 1968. és ’91. között. Az itteni változat egymagában is 11 éven ível át, 1971-es és ’82-es anyag egyaránt hallható az összesen 24 percében, mint ahogy ’79-es is, de hogy ne legyen olyan egyszerű az élet, a ’82-es zenék sem egy helyről származnak, továbbá számtalan idegen zenei idézet (Rossini!) is bonyolítja az összképet... Bizarr, és többségében érdekes anyag, ízlés kérdése, hogy a 24 perc lehetne-e kevesebb. Én azt hiszem, érdemes volt így lemezre tenni.

Furcsán szerkesztett sorozat a YCDTOSA. Zappa rockzenében egyedülálló tulajdonsága, az öndokumentálás kényszeres hajlama kétségkívül megmutatkozik benne, de sokszor zseniális szerkesztői erényeit is megmutatja. A Volume III-on én ez utóbbit nem érzem, az egész nekem esetleges, mint ahogy az egyes számok színvonala is egyenetlen. Az viszont a zene erejét mutatja, hogy egy nekem tetsző, és zappai mércével is kiváló egy órát még ebből is simán össze tudnék vágni.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2013.03.18. 16:45:45

A Lucille-ról folyton gyerekkorom nyarai jutnak eszembe: lángos szagban bámulom, ahogy hullámzik a balaton, a háttérben Apu fújja fel a gumicsónakot. Totális nyolcvanas évek! A Sharleena szólója alatt futó kíséret pedig valóban a legfantasztikusabb agybontások egyike. Valamelyik gitárszólókat tartalmazó kalózlemezen kattantam rá teljesen erre a kíséretre. Nagyon masszív cucc. Dweezil szólója pedig nagyon kevéske is lehetne. Az egészet a kíséret menti meg és ez a karcos, vastag megszólalás. Mondhatnám ezt is, viszont kurvazseniális az egész. Úgy, ahogy van. Nem is tudom, mikor ki szólózik, az agyam viszont a permanens izzás állapotában van. Egyébként a '84es szólók hajlamosak ezt kiváltani belőlem. Zappa megszólalása abszolút topon volt ebben az időszakban, a szólói - magukban - nem kevésbé. Vokálban ez az album mutat rá talán legjobban a '84es felállás igazi erősségére.
A korábbról származó dalok esetében lehetett volna jobban válogatni, illetve a Zoot Allures vágását egyszerűen nem vagyok képes megérteni. Lehetett volna 2 is belőle!! Ahogy a '76ból származó karcosan, komótosan, igazán elmélkedve elkezdődik...teljesen más regiszteren következik a 6 évvel későbbi szóló, ami ugyancsak zseniális. Ugyanaz a nóta csak kockás meg csíkos változatban. Így nem az igazi.