Ezúttal az Everything Is Healing Nicely című lemez fülszövegét bocsátom közre. A szerzők: Gail Zappa, Ali Askin és Todd Yvega. Míg magam nem vagyok a lemeznek nagy rajongója - a vázlatossága miatt -, addig Imre Zoli ódákat zengett róla, e szöveget tehát neki ajánljuk. És talán ez a szöveg a magunkfajtáknak is kedvet csinál, hogy újra elővegyük, és revideáljuk álláspontunkat.
(Készült egy dokumentumfilm is ezekről próbákról).
Everything Is Healing Nicely
(Szépen gyógyul minden)
Ezt a drágakövet a raktárban találtuk. Nem tudtam a létezéséről. Hallottam ugyan a próbákon készült felvételeket, de nem tudtam arról, hogy Frank már meg is keverte őket, és egészen addig lappangtak így elfeledve és cím nélkül, amíg Spence fel nem hívta rájuk a figyelmemet. Elsőre úgy tűnt, a None Of The Above ("Semmi olyasmi") éppolyan jó cím lenne, mint az egyes darabok címei közül bármelyik. Aztán egy nap kaptam egy diát Chris Brennan (akkor még szintén cím nélküli) festményével, és máris tudtam, hogy ez lesz a lemezborító, a cím pedig "Everything is Healing Nicely" - és így is történt. Ezt megelőzően Spence már volt bátor felvetni, hogy a már megkevert anyagot mint leletet alakítsuk lemezzé. Biztos vagyok benne, hogy Frank valami egészen mást csinált volna. Így azonban Spence erőfeszítéseinek és odaadásának hála most lehetővé válik az önök számára, hogy még jobban megérthessék és értékelhessék a Yellow Shark különleges voltát.
Mikor Frank Az igazi Frank Zappa könyvet írta, még nem dolgozott az Ensemble Modern-nel. Azt sem tudhatta, hogy ez lesz az utolsó együttese - ahogy nem tudhatták ők maguk sem. Bár szervezetileg önállóak, egy rövid időre mégis ők váltak FZ tökéletes zenekarává, aki a velük való munkát zeneszerzői pályafutása legkiemelkedőbb lehetőségének tartotta.
Ali N. Askin és Todd Yvega volt olyan kedves, hogy kérésemre megossza önökkel az észrevételeit, remek meglátásaikért és szellemességükért lekötelezettjeik vagyunk. Ezt az alkalmat leszámítva egyiküknek sem volt alkalma arra, hogy FZ-t koncerten hallhassák. Todd például nem tudta, hogy FZ az általa leírt technikákat már számos klasszikus képzettségű zenésszel használta (talán elég az Underwoodokra, Ruth-ra és Ian-ra utalni). De mindez nem is igazán lényeges, hiszen mindaz, amit Önöknek tudnia kell és szavakban elmondható, az az itt következő jegyzetekben megtalálható - minden más pedig a mellékelt hangzó-jegyzetben: magában a zenében.
Mindez tulajdonképpen a Yellow Shark-hoz tartozik. Az ahhoz végzett kutatómunka. Kísérletek, melyek során az Ensemble Modern megmutathatta, milyen fürgén tudja magát más dimenziókba helyezni. Ahonnan már látszik a jövő. Vajon működik-e majd?…
Naná!
(Gail Zappa)
*
Bármit, bármikor, bárhol, minden különösebb ok nélkül - ez a Zappa-féle elv él elevenen a CD minden felvételén. Itt láthatjuk, mi történik, ha minden konvenciót nélkülöző játékmódra késztetjük a klasszikus kortárs zene egyik legjobb együttesét, méghozzá olyan ötletek és módszerek segítségével, melyekkel nemigen találkozni abban a világban, melyben "a zeneszerző kottát ír, és azt az általa leírt módon szeretné hallani". Ahogyan Todd is megjegyzi, ezek a felvételek nem egy hosszú, próbákat, a koncerteket, majd a lemezfelvételt magábafoglaló többhónapos munkafolyamat végleges és kicsiszolt eredményei. Sokkal inkább annak az első zenei találkozásnak a dokumentumai, amelyek most a hallgató számára ritkán megadatott betekintést nyújtanak abba az egészen egyedülálló munkába, mely 1991 két hete alatt zajlott Kaliforniában.
Frank ugyanazokat a módszereket és kompozíciós eszközöket használta, amelyeket a saját együtteseivel. Előre megírt és elpróbált anyag keveredett improvizált részekkel. A zenészeknek olyan "objekteket", "motívumokat", "rögtönzött zenekíséretet" és (zenei és színházi értelemben vett) "gesztusokat" tanított be, amelyek aztán jelekkel, grimaszokkal, szemöldökfelvonással stb. hajtatott végre. Ezalatt a zenekar minden tagját folyamatosan vizsgálta, rejtett szólisztikus tehetségük után kutatva. S mivel láthatóan senki semmilyen fóbiájától nem zavartatta magát, akár olyan dolgokat is kérhetett tőlük, melyekre ők soha még csak nem is gondoltak volna: ha tehát valaki mandolinjátékos volt, még nem jelentette azt, hogy ne lehetett volna őt fennhangon elmondott szövegek rögtönzésére ösztökélni.
Vagy: lehetett valaki bár "csupán" zongorista, mégis könnyen előfordulhatott, hogy végül mindenféle szövegek felolvasásával végezte, de olyan viccesen, hogy mindenki bepisilt a nevetéstől. De tarthatta magát valaki bár a legrosszabb rögtönzőnek, Frank mégis őt választhatta ki hogy "elvigye a balhét"… Én magam egy zongora alatt fekve végeztem, furcsa dolgokat mormolva törökül és bajorul…
Ezek a felvételek azt mutatják be, Frank hogyan kezdte a zenét (és az egyéb ügyeit) a zenekarra szabni. De a betegsége miatt az itt felvetődött ötletek közül jónéhányat nem tudott teljesen kibontani.
Frank azt mondta zenészeinek, hogy "készüljenek fel a váratlanra". De hogyan lehet ezt megtenni? Magam azt mondanám erre: lazíts, légy résen és élvezd, amint "a levegő átszűrőőőőőődik…".
Ali N. Askin, 1999. szeptember 19.
*
Aki csiszolt zenére vágyik, annak nem ez a CD való. A legtalálóbb jellemzés erről talán a "hangzó dokumentum" lehetne. Ezek a felvételek Frank Zappa és az Ensemble Modern közös próbáin születtek, a "Yellow Shark" felvételeire készülve. Emlékezetesek és érdekfeszítőek - annak dacára, hogy nem többek, mint próbák. Azért tartom fontosnak ezt a megkülönböztetést, mivel méltánytalan lenne az Ensemble Modern-nel szemben, ha a próbákon készült felvételeket úgy tálalnánk mint kész produkciót, nem pedig azért, mintha bármi elfogadhatatlan lenne a zenében. Éppen ellenkezőleg, az ihletett zene és az ihletett zenészek közössége egyfajta olyan ragyogással bír, mely a távolról sem ideális felvételi körülmények ellenére is biztosítja a produkció fennmaradását. (Mint ahogy elmondható ennek ellenkezője is, a legeslegjobb felvételi minőség sem segíti a lélektelen zene fennmaradását hosszú távon.) Röviden, ez egy olyasfajta lemez, ami majd egyre jobban hatalmába kerít.
Részem volt abban a megvilágosító erejű élményben, hogy részt vehessek a próbákon, melyek végül ezt a lemezt eredményezték. Jó lenne, ha elmondhatnám, hogy mással is hozzájárultam a munkához, de alapjában véve én csak a "Felvétel" gombot nyomogattam, illetve ittam a sört, amit Zappáék a zenészek számára készítettek elő. Úgy tűnik, ez tett alkalmassá a borítószöveg megírására. Mielőtt azonban belemerülnék a részletekbe, szeretnék néhány előzetes megjegyzést tenni.
Az Ensemble Modern-ről: először is, nem kellek én ahhoz, hogy elmagyarázzam, milyen felkészült ez a zenekar. Szakértelmük és tudásuk világszerte elismert. Szeretném viszont közhírré tenni, micsoda öröm volt olyan emberekkel dolgozni, akik a munkamorál és az elhivatottság ennyire magas szintjét képviselik. (Közülük sokan saját pénzüket áldozták arra, hogy Frank próbáira repülhessenek. Akadtak olyanok, akik elhalasztották visszaútjukat, saját költségükre, csak hogy még néhány napot maradhassanak.)
Mindennapos feladataim közé tartozott, hogy próba előtt már néhány órával a Joe's Garage-ba menjek, és beállítsam a berendezést (amit az előző nap le kellett vinni). Mély benyomást tett rám, hogy minden egyes nap, mikor megérkeztem, a zenészek legtöbbje - ha épp nem mindegyikük - már szorgalmasan gyakorolt. A következő négy órában még ott sem kellett volna lenniük. Elmehettek volna Hollywoodot fényképezni. Csakhogy ők személyes késztetést éreztek arra, hogy a további fejlődésre törekedjenek. A legjobbat akarták kihozni magukból Frank számára, és felül akarták múlni előző napi produkciójukat. Ez nem az a fajta hozzáállás, amihez a szakszervezetbe tömörült hollywoodi zenészekkel való találkozások hozzászoktattak.
Most, hogy mindezt a dicshimnuszt elszavaltam, megjegyzem, hogy ez a lemez nem az Ensemble Modern-ről, és nem is Frank Zappáról vagy a szerzeményeiről szól. Sokkal inkább annak dokumentumát látom benne, hogy mi volt annyira különleges Frank és a zenészek együttműködésében. Ha egy nagyszerű zeneszerző olyan csodás zenekarhoz jut, mint az Ensemble Modern, akkor nyugodtan írhatna remek zenét, odarakhatná eléjük, és hagyhatná, hogy csinálják, amihez olyan jól értenek. Bizonyára semmi rossz nincs is ebben. Frank-nek azonban az volt az elképzelése, hogy többet érjen el velük annál, amit már amúgy is olyan jól csinálnak, hogy új, ismeretlen munkamódszerekre vegye rá őket. Így olyan eredményekre jutottak, amit senki nem várt volna, s ami egészen másfajta szórakozást nyújtott, mint mikor egy remek zenekar egy nagyszerű zeneszerző szerzeményeit játssza. És azt gondolom, hogy a zenészeknek is egy egészen különleges élményt jelentett ez az együttműködés. Úgyhogy további szócséplés helyett…
*
01 LIBRARY CARD
(Könyvtári kölcsönzőjegy)
Frank több zenészt is kijelölt arra a feladatra, hogy szóbeli közjátékokat rögtönözzenek. Hermann Kretzschmar, a zongorista könyvtári kölcsönzőjegyét kapta elő, hogy szövegként használja. Jellegzetes hangszíne, német akcentusa, előadásmódjának vicces tempója megragadta Frank-et, használni és fejleszteni akarta ezt az eszközt. Ennek az ötletnek a kibontása a Master Ringo, a Wonderful Tattoo!, és végül a Yellow Shark-on található Welcome to the United States című darabokban hallható.
02 THIS IS A TEST (AKA IGOR)
(Ez egy próba - más néven: Igor)
Frank átfogó terveinek része volt, hogy az Ensemble Modern számára synclavier-en komponáljon, így az elsőszámú feladat annak kiderítése volt, hogy ez az elképzelés mennyire működik. Az első próbanapot megelőző éjszaka megkért, hogy hangszereljem meg Igor című, Synclavier-re írt kompozícióját, és írjam át az Ensemble Modern számára, és nyomtassam ki a zenészek kottáit és a karmesteri példányt. A címet Frank másnap reggel, még a kinyomtatás előtt változtatta This is a test-re, csak hogy a zenészek tisztában legyenek a rövid darab céljával. S mint ahogy az oly gyakran történik, az új cím megmaradt.
A felvétel az előadás legelső változata, a muzsikusok a frissiben kapott kottát kapásból olvassák, azaz blattolnak. Ez nemcsak a zenekar technikai felkészültségét mutatja meg, de azt a tényt is, hogy képesek kifejezőek lenni, stílust vinni abba, amit játszanak, még úgy is, hogy valami olyasminek a pontos visszaadásával küszködnek, amit azelőtt soha nem láttak. Mondanom se kell, hogy a próba sikerült, így a következő két hétben minden éjszaka kétségbeesett és kimerítő erőfeszítéseket hozott, hogy a synclavier-ből zenedarabokat ássunk elő és a másnapi próba számára kottajelekké alakítsuk őket.
Érdekes megjegyezni, hogy ezen próbák egyike volt a G-Spot Tornado. A kísérletet Frank nagyjából egyórányi próbálás után sikerületlennek nyilvánította és félretette. A zenekari tagok ennek ellenére elhatározták hogy megtanulják: önszorgalomból tovább gyakoroltak. A "Yellow Shark"-koncertek idejére aztán a G-Spot Tornado lett a finálé és a ráadás is. [Frank-et bizonyára az is inspirálta, hogy Dweezil a Z-vel tartott turnéin szintén játszotta a G-Spot Tornado részleteit, igen hatásosan.]
03 JOLLY GOOD FELLOW
Miután a Joe's Garage-ban a teljes együttessel tartott próbák befejeződtek, további egy hét következett az Ensemble Modern kisebb csoportjaival a UMRK-ben. Minden este az általam "irányított rögtönzés"-nek hívott munka folyt. Az egyes zenészek spontán játékát takaró improvizációtól eltérően ezek olyan szerzemények voltak, melyekkel kapcsolatban előzőleg minden zenész írott vagy szóbeli instrukciót kapott. Frank a zenészeket ezután jelzésekkel és gesztusokkal irányította. Az egész olyan volt, mintha Frank az Ensemble-n mint egy hangszeren játszott volna.
Ez a fajta vezénylés Frank egyik védjegye. Nevezetes volt arról, hogy a rock and roll együtteseit számos jelzésre való azonnali reagálásra tanította, így jöhettek létre egy koncert előreláthatatlan eseményei által kiváltott spontán közjátékok. Ez az módszer természetesen a konvencionális komolyzenei hangversenyek ellenőrzött (karótnyelt?…) közegétől teljesen idegen. Azt hiszem Frank-et érdekelte, mit mindent lehet elérni azzal, ha klasszikus képzettségű zenészekben feléleszti a spontán beavatkozásra való hajlamot.
Ebben a fajta komponálásban engem az ragad meg igazán, hogy ezek a darabok mégsem keltik rögtönzés hatását. Valami rejtélyes és hátborzongató módon gondosan eltervezett és előzőleg aprólékosan meghangszerelt szerzeményeknek tűnnek. Mintha minden zenész pontosan tudta volna, mit fog játszani a másik. Ez nyilvánvaló bizonyítéka a zenészek kivételes tudásának, az együtesként má-már médiumként való működésének.
Amikor cím nélküli darabok felvétele készül, gyakran a hangmérnök feladata, hogy házi használatra munkacímet adjon. Észrevettem a főtéma hasonlatosságát a "For He's a Jolly Good Fellow" dallamával, s így adtam neki a Jolly Good Fellow nevet, gondolván, hogy később kap majd egy megfelelő címet. Vicces, ahogy az ilyen dolgok végül megmaradnak.
04 ROLAND'S BIG EVENT / STRAT VINDALOO
(Roland Nagy Dobása / Strat Vindaloo)
A szóló rögtönzése jazz- és a rockzenei berkekben egyaránt jellemző eljárás, a komolyzenei koncerttermekben azonban csaknem ismeretlen jelenség. Frank a próbaidő jelentős részét azzal töltötte, hogy a zenekar egyes tagjait szólók improvizálására vegye rá, míg a zenekar többi része zenekíséretet rögtönzött (ami egy további, a komolyzenében ismeretlen jelenség). Az Ensemble Modern legtöbb - ha nem az összes - tagja soha azelőtt nem szólózott, így némileg megrémültek, mikor Frank erre kérte őket. Mindig is úgy éreztem, hogy Frank egyik legnagyobb adománya az a képesség, hogy embereket saját hajlamaik határát meghaladó dolgokra vegyen rá.
Ezen a felvételen az eleinte vonakodó klarinétos, Roland Diry emlékezetes első szólója hallható. Lelkes tapsot kapott érte a többiektől (ezt a folyamatosság érdekében kivágtuk). Azon a bizonyos napon Frank elhívta az elektromos hegedűn játszó L. Shankart, hogy indiai játékmódot mutasson be a vonósoknak, és segítsen a zenészeknek elmélyülni a rögtönzés világában. Roland nevezetes szólóját a Strat Vindaloo követte, Frank és Shankar játékával (Frank őt kedvesen csak Larrynek hívta - noha az L betű a nevében a Lakshminarayana rövidítése).
05 MASTER RINGO
(Ringo Mester)
Nem, a cím nem a nagyrabecsült Ringo Starra utal. Hermann Kretzschmar Library Card-ban nyújtott alakítása Franket arra ösztönözte, hogy egy lényegesen színesebb szöveget ajánljon megfontolásra. Éppen kéznél volt egy genitális piercingekkel és tetoválásokkal foglalkozó, PFIQ című alternatív magazin (Piercing-Rajongók Nemzetközi Magazinja). Különleges értéket képviseltek benne a szerkesztőknek címzett levelek, melyekben az olvasók a genitális piercinggel kapcsolatos tapasztalataikat osztották meg.
Ha arra gondolunk, micsoda
Mondhatja persze bárki, hogy nem sok élet vihető egy könyvtári olvasójegy szabályzatára reagáló zenekari gesztusba. Amikor azonban valaki annak fájdalmát ecseteli, amikor tűt szúrnak át a herezacskóján, akkor igazán könnyen megy a forte.
Akkoriban kaptam felkérést egy helyi reklámügynökség munkájában való alkalmi részvételre. A találkozókon többnyire üzletemberek és üzletasszonyok voltak jelen, öltönykben, nyakkendőben, aktatáskákkal és mobiltelefonokkal. Frank arra biztatott, vigyem magammal az PFIQ-t, vegyem elő a szünetekben, és olvasgassam mindenki szeme láttára, komoly tekintettel arcomon. Fontos, hogy a megfelelő hatást gyakoroljuk az ügyfelekre.
06 T'MERSHI DUWEEN
Koncert-klasszikus a '70-es évekből. Frank egy olyan figuráról nevezte el, akinek a történetét Moon találta ki egyszer gyerekkorában. A This is a Test-hez hasonlóan ennek a számnak az első felét is blattolta a zenekar. Frank látni akarta, hogyan birkózik meg az Ensemble Modern a nehéz ritmikai felépítéssel [23 against 24 tuplets]. A második rész a metrum több, különböző részre történő felosztásának egymásra csúsztatásával épül fel. Minden egyes zenész szóban kapott egy eljátszandó részt. Frank később aztán ezekre a "kompozíciós alosztályok"-ra hivatkozott. (Todd terminológiájával "objekt"-ek. Miután az "objekt" létrejött, nevet és kézjelzést rendeltek hozzá, hogy "bármikor elő lehessen hívni"…)
07 NAP TIME
(A szunyókálás ideje)
Ebben a darabban Michael Svoboda alpesi kürtön, Rumi Ogawa-Helferich sípon játszik és énekel, Rainer Romer és Andreas Bittger pedig ütős hangszereket szólaltatnak meg. Az a tény, hogy az alpesi kürt csak a harmonikus sor hangjait játssza, összhangban a thai gongok hanghatásaival, nagyban hozzájárul a darab meditatív jellegéhez. Szeretem azt gondolni, az események azért vettek ilyen fordulatot, mert az aznap délután annyira megviselt minket, hogy szükségünk volt már valami békés és nyugodt dologra. Persze nem biztos hogy ezzel mindenki egyetértene.
08 9/8 OBJECTS
(9/8-os objektek)
Frank jelezte az együttes különböző szekcióinak, milyen objekteket játsszanak, ahogy a darab halad előre. A próbák alatt kéznél volt Ali N. Askin, akilejegyezte az így továbbfejlődő objekteket. A cím Frank kéziratának éléről származik, és a különböző objektek ritmus-előjegyzésére utal. Shankar ebben is játszik.
09 NAKED CITY
(Puszta város)
Jurgen Ruck, aki a klasszikus gitár-szólamot játszotta, a zenekar előtt foglalt helyet (mint egy gitárverseny esetében). A gitár szólamát Frank előre megírta, miként a zenekar főtémáját is. A többi, a rögtönzéseket is beleértve, Frank karmesteri pálcája alatt alakult ki.
10 WHITEY (PROTOTYPE)
(Fehérke - prototípus)
Ez egy rövid részlet az eredeti próbából. Egy "Yellow Shark"-kal kapcsolatos ismertetésben olvastam, hogy a Get Whitey az 1992-es Los Angeles-I zavargásokra utalt volna. Nagyon sok újságíró közli lelkiismeretlen módon kész tényként a feltételezéseit,. A darab a Los Angeles-I zavargásokat évekkel előzi meg, és a különös "Get Whitey" nevet onnan kapta, hogy megszólaltatható kizárólag a zongora fehér billentyűinek használatával. Így persze nem olyan érdekes, mint az újságírók sztorija, de az igazság néha unalmas.
11 AMNERIKA GOES HOME
(Amnerika hazamegy)
Az Amnerika az eredeti, még kevésbé kidolgozott formájában a Thingfish albumon szerepel. Frank a Syclavier segítségével itt a "hocketing" technikát már szinte a legelképesztőbb szélsőségig használja. A sokak számára talán ismeretlen zenei műszó egy jellemzően barokk kompozíciós technikára utal, amelynek során egy zenei frázis úgy bomlik részekre, hogy az egyes szólamokat két vagy több hangszer játssza, méghozzá úgy, hogy a dallamot az egyik ott folytatja ahol az előző abbahagyta.
Az Amnerikában Frank megtartotta a hagyományos "dallam és kíséret" szerkezetet, de minden egymást követő hangot más-más hangszerre bízott. Az eredmény, ahogy az a Civilization: Phase III. lemezen hallható is, mellbevágó. A számítógépnek ez persze könnyű feladat, de iszonyatosan nehéz 24 emberi lény számára, hogy mindannyian a saját, elszigetelt hangjukat játsszák a maguk hangszerein látszólag véletlenszerű időközökben, de úgy, hogy az egész ritmikailag tökéletesen összeálljon. Az előadás még a "Yellow Shark"-koncerteken is meglehetősen döcögött, a darab így nem került a lemezre. Spencer mindazonáltal úgy gondolta, hogyha az egyes előadások legjobb részeit kiemeli és összevágja, abból egy életképes interpretáció rakható össze. Mellékesen, úgy hallottam hogy az Ensemble Modern az Amnerikát már rendszeresen játssza, minden alkalommal feszesen és hibátlanul. Csak idő és további próbák kérdése volt tehát.
12. SEMMI OLYASMI (átdolgozott és előkezelt változat)
NONE OF THE ABOVE (Revised & P Revisited)
A "Semmi olyasmi" a Kronos Quartetnek Synclavierrel komponát vonósnégyesek soraként indult, 1985-ben. Néhány tétel az Ensemble Modern számára később vonósötössé egészült ki (lásd FZ megjegyzéseit a Yellow Shark CD-n - és talán van akinek érdekes lehet a III Revised is), néhány pedig még tovább alakult kamarazenekarra (azaz vonósötös kamarazenekari kísérettel). A zenekari részek az UMRK próbáiról valók; a vonósötös próbáinak felvételei pedig 1992-ben, Frankfurtban készültek.
[Ez FZ Xenochrony-eljárásának egy kifacsart változata (lásd erről Az igazi Frank Zappa könyvet) amelyben a leírt részek keverednek élőben megalkotott kompozíciós elemekkel. Todd mesélte, hogy FZ azt javasolta Peter Rundell-nek hogy az EM (most hogy megtapasztalhatták az improvizáció varázslatát) a jövedelmüket tv-műsorok hang-alájátszásával egészíthetnék ki (supplement their income by scoring television shows) - Rundel vezényelne a zenekar pedig a képet nézve improvizálna. Nekem nagyon tetszik az ötlet - szerintem meg se kottyanna nekik. A remek szórakozás és a kiváló eredmény garantálva.]
13 CSODÁLATOS TETOVÁLÁS!
(Wonderful Tatto)
Ez tulajdonképpen a Master Ringo folytatása. Nem tudnék semmi olyasmit hozzátenni amit a Master Ringo kapcsán már ne mondtam volna el.
balint, 2007, június 6 - 12:40
Köszi az ajánlást!
Hogy jobban értsétek lelkesedésemet, kiemelném az album számos highlight-jai közül az alábbi hármat:
1) Strat Vindaloo amúgy is borult hangulatára ráépülő Shankar hegedűlés mellett az elképesztő hangzású gitárszóló
2) A Nap Time alpesi kürt szólója; szinte már kortárs soundscape.
3) És persze a Master Ringo monológjának részlete:
"Végre megszabadultam az 5/32 collos kicsi súlyzó és az 5/16 collos gyűrű általi herezacskó piercing okozta szagtól.
Most már átjárja a szél..."Jó hallgatást!!!
- Benway, 2007, június 9 - 22:41
Csatlakozom az előttem szólóhoz!! A Strat vindaloo...hmmmmm a Level Five pedig egy kíváló lemez:)
