Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

George Duke interjú (1999)

2006.05.29. 00:00 mB

"Sound On Sound" interjú, 1999 (két kis részlet - ld. még: United Mutations)

A billentyűk hercege

billentyűk, szintetizátor, ének, harsona - Zappánál: 1970, 1973-75. (1946 - 2013.)


Frank Zappával először Jean Luc Ponty "klasszikusabb" King Kong című lemezén játszott együtt, majd vele maradt a 70-es évekbeli koncertzenekaraiban - ami aztán nagyon nagy hatású élménynek bizonyult:

Rengeteget tanultam Franktől. Az egyik első próbámon történt, hogy egy egyszerű kis dalt játszottunk, Frank pedig kiírta az én részemet, ami egy nagyon szimpla négynegyedes zongorakíséret volt: "pompompompom...". Franknek ezt az oldalát nem ismertem korábban. Csak a radikális dolgokat. Ez ment egész nap, én pedig egyre kényelmetlenebbül éreztem magam. Ő meg csak rám nézett, és megkérdezte:

- Mi a bajod? - A végén feltartottam a kezeimet és azt mondtam:

- Nem, ezt nem tudom eljátszani!...
- Miért? - kérdezte Én meg azt mondtam:
- Csak, egyszerűen nem tudom - Frank meg:
- Valami baj van a kezeiddel? - erre én:
- Nem. De egyszerűen nem tudom.
- Csak ennyit kell csinálnod, hogy 'pompompompom' és hozni ezt a riffet. - én meg azt feleltem:
- Igen, tudom. De nem érted, Frank, hogy én... - de közbevágott:
- Ó, igen, mert te egy marha komoly zenész vagy és ez már derogál neked. - Én meg csak motyogtam:
- Hát… öööö… nem játszhatnék valami mást? - és elkezdtem egy másik ötletet. De Frank megállított:
- Nem, nem, ez így van: pompompompom.

A legnagyobb dolog ami az életemben történt, hogy Frank ledöntötte ezeket a nevetséges zenei korlátaimat.


Eljött a pillanat, amikor el kell mesélnem a harsonával való kapcsolatom  történetét. A San Francisco-i Konzervatóriumban volt egy  rézfúvós, pontosabban harsonás ösztöndíj, viszont nem volt harsonás hallgató. Szóval úgy döntöttem megpályázom, hogy ebből a pénzből fizethessem a tandíjamat. Végül három egymás utáni évben is megnyertem az ösztöndíjat.

Tényleg?

Bizony. Az egyetlen ok, amiért felvettem a harsonát, ez az ösztöndíj volt. Így aztán elvégeztem ezt a szakot is, de meg kell mondjam, soha nem izgatott a harsona, mint hangszer. Összesen egy kivétel volt. Frank Zappa valahonnan megtudta, hogy harsonázni tanultam és rávett arra az első évben, amikor együtt játszottunk, hogy harsonázzak a zenekarában, a Mothers of Invention-ben. Ilyen felállással készült a „Chunga's Revenge“ és a „200 Motels“ lemez is! (Pocsai Kriszta interjúja, 2006)

...azt hiszem a névjegyemet az olyan hangszereken való játékkal tettem le, mint például a minimoog, mert megtanultam ténylegesen szóra bírni őket, megszólaltani rajtuk a bluest. És ezért Frank Zappának tartozom köszönettel, mert miatta játszottam sokat harsonán is, tehát eleinte Fender Rhodes-on játszottam és harsonán, aztán jött az Arp Odyssey. Nekem mindegyik kellett.

Franknek voltak szintetizátorra írt részei, és mivel nem lehetett a beállításokat fixálni, kis jeleket rajzoltam a gépre, mert Frank egyből észrevette, ha nem pont az a hang szólalt meg. Leírt nekem néhány hangzást, amiket megpróbáltam megtalálni, és ha megvolt, azt mondta: "Oké, ez az." Én meg megjelöltem. Az élő koncerteken mindent meg kellett koreografálnom mert mindig tudnom kellett, hogy melyik rész jön és hogy mikor kell megváltoztatnom a szintetizátor hangjait.


... ugyanez volt az énekléssel: ott ültem egy nap, és Frank azt mondta (közben mindenki tett-vett szerteszét a színpadon, én meg ott ültem a billentyűknél):

- Figyelj, szeretném ha ebben énekelnél.

De én megmondtam neki, hogy nem énekelek.

- George, ebben rád van szükségünk – az menne, hogy „Daaaaaa”?
- Igen, az menne.
- Akkor tartsd ki ezt a hangot: "Daaaaaaaaa!”

Így kezdtem. Aztán ebből egyre több és több lett, egészen addig, hogy

Honnan érkezett
az az égi jármű?
Miért szállt az Andokba?
Kerek volt?
és motorja volt-e?
vagy teljesen más volt?? (Inca Roads)

Ez lett belőle.

(The Present-Day Composer Refuses To Die by Frank Scheffer (VPRO), 2000.)


Zappa lemezein:

Szólj hozzá!

Címkék: zenészinterjúk

A bejegyzés trackback címe:

http://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr922391495

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.